2011. október 18., 09:152011. október 18., 09:15
Emlékezetes, hogy az év elején gyanúsan közel esett a többtucatnyi korrupt vámtiszt és határőr őrizetbe vétele azon uniós ülés időpontjához, amelyen arról született – végül elutasító – határozat, hogy mikor csatlakozhat Románia és Bulgária a belső határőrizet felszámolása nyomán létrejött övezethez. A kudarc nyomán aztán egyre több nagy halat buktattak le a korrupcióellenes hatóságok, az egykor nagy hatalmú szakszervezeti vezető, Marius Petcu is áldozatául esett saját mohóságának, a hétvégén pedig immár Silviu Bian államtitkárt is utolérte sorsa – és valahogy még mindig az az ember érzése, hogy Bukarest nem teljesen önszántából áldozza be a befolyásukkal visszaélő közszereplőket, hanem elsősorban az ország schengeni csatlakozását továbbra is ellenző európai politikusokat szeretné meggyőzni arról, hogy töretlen az eltökéltsége a korrupció visszaszorítására.
Hiszen az is emlékezetes: hiába döntöttek úgy az EU illetékes szervei, hogy az ország amúgy minden előzetes technikai követelményt teljesített, Párizs, Berlin, majd Helsinki és Hága is megakadályozta Románia és Bulgária felvételét, mondván, nem elég hatékony a korrupció elleni küzdelem és a külső uniós határok őrzése. Ennek tudható be Bukarest ügybuzgalma – Bian lebuktatásának például vélhetően köze lehet ahhoz, hogy Románia az EU Tanácsának soron következő ülésén föl kívánja vetni a csatlakozás kérdését.
Ugyanakkor a csatlakozás körül kialakult, lassan tragikomikussá váló helyzetért most már egyre kevésbé felelős Románia. Már az sem volt korrekt, hogy menet közben szabtak új feltételeket a régi tagállamok, bár ennek révén legalább éreztették Bukaresttel, hogy valós intézkedéseket várnak. Az azonban, hogy Hollandia és Finnország a kompromisszumos, kétlépcsős csatlakozásra vonatkozó javaslatot is elvetette, az EU alapját képező szolidaritást, bizalmat és jóhiszeműséget kérdőjelezi meg – erre érzett rá az Európai Parlament, amikor múlt héten nagy többséggel a román és a bolgár csatlakozás mellett szavazott. A tét ugyanis most már nem Románia szavahihetősége, hanem az Európai Unióé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok