2009. július 13., 12:002009. július 13., 12:00
A helyi polgármester, az RMDSZ, valamint a Hargita megyei tanács elnöke azonban óva int a csíkszentkirályihoz hasonló incidensek „etnicizálásától”, mondván: a bűnelkövetésnek nincs nemzetisége. Megint mások – többek között Eckstein-Kovács Péter jogász, államelnöki tanácsos – az Erdélyben, Hargita megyében „jelen lévő” szélsőjobb eszméket, csoportokat ostorozza amiatt, hogy politikai programot kreálnak „cigányellenességükből”, és az erőszakos fellépést részesítik előnyben az együttműködő és megelőző technikákkal szemben.
Ezek az álláspontok hűen árulkodnak arról, hogy Magyarországhoz hasonlóan immár Erdélyben, Romániában sem a dolgok lényegéről, kiváltó okairól folyik vita, hanem a megbélyegzés iránti perverz hajlandóság érhető tetten a csíkszentkirályihoz hasonló jelenségek magyarázatakor. Miközben az anyaországban kapásból lerasszistázzák és a Jobbik vagy a Magyar Gárda soraiba száműzik, aki hatékony lépéseket sürget a cigányok által elkövetett bűncselekmények megfékezése érdekében, nálunk ugyancsak egész közösségekre rásütik a romaellenesség bélyegét.
Holott abszurdum – és a probléma nem ismeretére vall – az alapállás, miszerint egy polgár vagy a lakosság egy csoportja automatikusan meggyűlöli a bűnöző nemzetiségét is. Bizonyíték erre többek között, hogy a csíkszentkirályiak haragja sem ama roma családok ellen irányul, akik tisztességes munkával építenek házat, keresik a betevőt, hanem a tolvajokból, a garázdákból lett elegük. Senki nem állíthatja, hogy ez bűn.
Jogállamban persze nincs helye az önbíráskodásnak, a jogkövető magatartást és a törvénytiszteletet parancsoló demokratikus rendszerben viszont hasonlóképpen megengedhetetlen, hogy egyének vagy csoportok szociális helyzetüknél fogva kerüljék el a nyomozó hatóság, az igazságszolgáltatás büntetését. Legyenek azok romák, románok vagy magyarok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok