VEZÉRCIKK – Számtalan, a közelmúltban kitalált, ígérgetések szintjén rekedt, elindított, de útközben módosított vagy megszüntetett, esetleg működőképesnek nem bizonyuló hazai kezdeményezést lehetne felsorolni.
2016. október 26., 20:032016. október 26., 20:03
Elég, ha csak azokra gondolunk, amelyek a romániai szociális, oktatási rendszert (lettek volna) hivatottak jobbá tenni, máris rengeteget találnánk. Ide kívánkozik mindenekelőtt, hogy immár évtizedekben mérhető, mióta nem valósult meg az oktatási rendszer megannyi területén a sokat emlegetett, valóban kézzelfogható, a gyakorlatban is érzékelhető reform, különös tekintettel arra a számunkra húsba vágóan fontos területre, hogy az erdélyi magyar diákoknak még mindig a román ajkú társaik számára készült tantervek és tankönyvek szerint kell tanulniuk az állam nyelvét.
Vagy vegyük a gyermekek iskolai étkeztetésére vonatkozó programokat, amelyek – természetesen – szintén évek óta nem működnek zökkenőmentesen. A 2003-ban beindított kifli-tej program 2016-ban, hetekkel az iskolakezdés után sem indult még be megfelelőképpen számos helyen: Hargita megyei tanintézetekben például sok gyerek nem jut ingyentízóraihoz különféle okok miatt. De kiderült már az is korábban, hogy a program nem felel meg az uniós követelményeknek, a tej és a kifli minősége az előírt normáknak, és így tovább.
Jó kérdés, hogy ilyen körülmények között, amikor még az egyszerű tej-kifli-alma menüt sem várhatják el a szülők és a gyerekek, hogyan adhatnának hitelt annak, hogy valamikor (a szakértői kormány ígérete szerint jövő tanévtől) tényleg megvalósul a most kísérleti jelleggel elindítandó ingyenes menzaprogram, és rendes meleg ebéd kerül a diákok elé az iskolákban. A realitás talaján maradókban biztosan megfogalmazódik a kérdés, vajon egyáltalán működőképesnek bizonyul-e a kezdeményezés? És egyáltalán, szurkoljunk annak, hogy a parlamenti választások után nem merül feledésbe, és nem válik hasonlatossá a szavazópolgárok számára csaléteknek szánt kampányígéretekhez. Ahogyan az számos kezdeményezéssel történt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!