2009. április 08., 11:162009. április 08., 11:16
Az legkevésbé se érdekli sem a reklámszakértőt, sem a reklámszövegírót, hogy az adott termék valóban minőségi, vagy sem, az egyetlen dolog, amire koncentrálnak, hogy a megjelenő reklám révén növeljék a megrendelőcég eladását, ezáltal a bevételét és a nyereségét. Ezért a reklámklipbe bevitt képsorok, megjelenő szövegek, illetve az elhangzó szövegek azt sugallják: „csak most, csak neked!”, „ne hagyd ki az egyetlen lehetőséget!”, „vásárolj, fogyassz minél többet!” Ilyen reklámmal azonnal találkozunk, amint kiléptünk az utcára, bekapcsoltuk a tévét, vagy rácsatlakoztunk az internetre, és még akkor is hatással vannak ránk, ha minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy hátat fordítsunk nekik. Azonban a minap megakadt a szemem egy új típusú reklámon, méghozzá a zsarolós reklámon, és szó ami szó: kinyílt a bicska a zsebemben. Már nem egyébért, de még soha nem találkoztam az érzelmi zsarolás ékesszólóbb példájával, mely révén szülőket próbálnak rávenni saját gyermekük egészségének károsítására. Nem idézem pontosan, de a cukorkát népszerűsítő reklám szövege valahogy így hangzik: „Ha az ön gyereke szereti a cukorkát, és ha ön szereti a gyermekét, akkor vitaminos cukorkát vásárol neki.” Ezután hosszadalmas gyors magyarázat következik a cukorkagyártó cég hírnevéről, amely hű, de nagyon figyel az egészséges táplálkozásra, lám-lám hányféle vitamint beépített egy ujjbegynyi nagyságú cukorkába. Éppen csak az marad ki a szövegből, hogy azokat a vitaminokat, amiket mesterségesen „szerkesztettek” az édességbe, a gyanútlan szülő imádott csemetéje – akinek naná, hogy minden szülő a legjobbat akarja – természetes módon is elfogyaszthatná azokban a gyümölcsökben és friss zöldségekben, amelyekből (talán) „kisajtolják” őket. Arról nem is beszélve, hogy szó nem esik a hordozóanyag, a cukor egészségkárosító hatásairól, pedig az még nagyobb mennyiségben van a reklámozott cukorkában. Ezért engedjék meg nekem, hogy gyermekei étkeztetésére mindig is nagy gondot fordító anyaként elmondhassam: „Ha Ön valóban szereti a gyermekét, gyümölcsöt ad neki, nem vitaminos cukorkát!”
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.