2009. augusztus 24., 07:412009. augusztus 24., 07:41
Hanem a két nagygyűlés megrendezésének körülményei miatt mégis azt kell mondanunk: elkeserítő, hogy ismét olyan helyzet alakult ki, amelyben a romániai magyarság politikai érdekképviseleti szervei presztízsokok miatt megint képtelenek félretenni sérelmeiket és közösen fellépni a közös cél érdekében. Alapesetben természetes, hogy két, egymással rivalizáló politikai alakulat más-más rendezvényeken vesz részt, ha a célok elérését eltérő eszközökkel látják megvalósíthatónak. Csak akkor végre abba kéne hagyni a választók etetését az összefogásról és az együttes fellépés szükségességéről szóló mantrákkal, ha amúgy a gyakorlatban mindkét oldal mindent megtesz annak érdekében, hogy az összefogás ne valósulhasson meg. Álságos dolog arra hivatkozni, hogy a másik fél kampánycélra kívánja felhasználni a rendezvényt, hiszen ha egy politikai alakulat nyilvánosan megmutatja magát, az már önmagában minden egyes alkalommal kampánymegnyilvánulás is. Ugyanúgy visszás azonban az összefogás jelszavával meghirdetett rendezvényt csupán az egyik oldal számára kisajátítani, még akkor is, ha a nagygyűlés ötlete ezen az oldalon pattant ki. Az RMDSZ–EMNT-és az SZNT–MPP-tandemek figyelmébe székelyföldi összefogás témájában ezúton ajánlanánk a románokat: a bukaresti politikum képviselői a baloldaltól a szélsőjobbig, kormánytól ellenzékig minden nézeteltérést félretéve, egy emberként vettek részt tegnap Csíkszeredában az ortodox püspökség alapításának évfordulós ünnepségén. A rendezvény azon megmozdulások sorába illeszkedik, amelyek révén a román hatalom a hagymakupolás honfoglalás erőltetésével, a Székelyföld militarizálásával próbálja a vidék egységes magyar jellegét megtörni. Ők tudják, hogy a közös érdekért együttes kiállással kell erődemonstrációt tartani. A magyar szervezeteknek ezt még mindig nem sikerült felfogni. Mi még most is csupán az erőtlenségünket, a tehetetlenségünket tudjuk demonstrálni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok