
Ez már a vég: odajutottunk, hogy Romániában már a korrupció sem mûködik rendesen. Pedig ha volt valami, ami még a legkilátástalanabb helyzetben, a legborzasztóbb gazdasági és társadalmi viszonyok közepette is elsõrangúan üzemelt, az a korrupció intézménye.
2013. július 11., 20:522013. július 11., 20:52
2013. július 11., 20:552013. július 11., 20:55
Ha soha semmiben sem lehetett megbízni, a korrupcióban, illetve az illetékesek korrupcióra való hajlandóságában mindig. Ha bármilyen ügyintézésrõl volt szó, csak meg kellett keresni a kiskapukat, illetve mozgósítani kellett a család valutakészletét, és az egyéb, a törvényesség határain belül mozgó módszerekkel elintézhetetlen ügy máris sínen volt.
Nagyon kis túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy amint például Monaco kaszinó-nagyhatalom, úgy Románia a korrupció fellegvára volt. Hiszen csak találomra kellett a hatóságoknak rábökniük például egy határátkelõre vagy egy vasúti vonalszakaszra, máris százasával buktak le a korrupció gyakorlatát fõállásban ûzõ vámtisztek, illetve kalauzok, akik viszonylag jutányos díjszabást alkalmazva könnyítették meg embertársaik életét (na és persze zsebét) annak fejében, hogy szemet hunyjanak a kisebb-nagyobb stiklik fölött.
Mostanra azonban valami megroppant. A vészcsengõt az érettségi botrányok szólaltatták meg. Az történt ugyanis, hogy több fölháborodott diák és szülõ is följelentést tett a rendõrségen, miszerint az illetékes iskolaigazgatóval, illetve felügyelõ tanárral megállapodtak ugyan, hogy elintézik az átmenõjegyet a csemetének, és õk becsületesen ki is fizették a vesztegetési pénzt, a diák azonban mégis megbukott az érettségin.
Ez pedig már tényleg egyenértékû az apokalipszis trombitáinak harsogásával. Ha Romániában már a korrupció sem mûködik olajozottan, akkor tényleg nagyon nagy a baj. Pedig jellemzõ az ezzel kapcsolatos hozzáállásra, hogy a sértett felek ugyanolyan szolgáltatásnak tekintik a befolyással üzérkedést, mint bármi más, legális tevékenységet, és ha a másik fél nem végezte el az elõre rögzítettek szerint a feladatát, akkor a rendõrséghez fordulnak. Még jó, hogy a fogyasztóvédelmet nem értesítették.
Persze azt is mondhatjuk, hogy tulajdonképpen csak igazság tétetett. Hiszen akinek az intelligenciájából csak annyira futja, hogy a legnagyobb komolysággal saját magát is feljelentse egy balul elsült megvesztegetési ügy miatt, az egy kicsit még várjon az éretté válással. Mondjuk egy-két évtizedet.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!