Erdélyi légi háború és béke

Bár a vidrátszegi létesítmény működtetői az elmúlt napokban mindent megtettek azért, hogy (akár félrebeszélés árán is) tartsák a magasságot, immár egyértelművé vált: levadászták őket. A kilövés tényét a Wizz Air erősítette meg, amely szerdán közölte: nem csupán két napra, majd két hétre költöztette át járatait a kincses városba, hanem legalább egy évig elkerüli a Maros megyei kifutópályát.

A Kelet-Közép-Európában piacvezető, magyarországi székhelyű diszkont-légitársaság kivonulásával gyakorlatilag megáll a – menetrend szerinti – élet a Vásárhely melletti létesítményben, amely úgy próbált harcba szállni a jóval fejlettebb, jóval nagyobb utasforgalmat lebonyolító riválissal, hogy közben még a saját fedélzetén ketyegő bombákat is képtelen volt hatástalanítani. Erre vállalkozott volna az önkormányzati munkában több pofonba beleszaladó Peti András, aki azonban alig hogy elfoglalta – a minden bizonnyal politikai vonalon kialkudott – pozícióját a reptérigazgatói székben, máris padlót fogott. Pedig a megyeszékhely volt alpolgármestere, jelenlegi városi tanácsos bizonyára nem tehet arról, hogy Bukarestből szalasztott elődjének vezetése alatt elavult, hamis adatokat, paramétereket jelentettek a kifutópályáról, illetve arról sem, milyen munkakörülmények, konfliktusok közepette dolgoztak az alkalmazottak.

Nem tudni, hogy a repülésbiztonsági szabályoknak ellentmondó adatokra miért pont az új igazgató kinevezése után derült fény, tény azonban, hogy a vidrátszegi irányítótorony „ledöntésének” leginkább a „szomszédban”, Szamosfalván örülnek. A Kolozs Megyei Tanács ugyanis hosszú évek óta – pereket is nyerve – mindent megtesz, hogy szárnyát szegje a régiós légi uralmát veszélyeztető, szintén megyei önkormányzati fennhatóság alá tartozó vidrátszegi reptérnek. El kell ismerni, nincs nehéz dolga, hiszen a gazdasági erőfölényen túl az is a kincses város mellett szól, hogy Vásárhelyen mostanában nem volt tapasztalható látványos fejlődés az utasforgalom, illetve a befektetések tekintetében. Toldozgatással-foldozgatással pedig nem lehet felvenni a versenyt. A Maros Megyei Tanácsnak (minden rosszban van valami jó alapon) most alkalma nyílik a létesítmény teljes felújítására, ám a közeljövőben nem számíthat hathatós támogatásra, ugyanis a vidrátszegi repülőtér felújítása – nem véletlenül – nem szerepel a kormány 2022-ig beütemezett fejlesztési stratégiájában.

Bár például a Székelyföldről nézve valóban közelebb van Marosvásárhely, mint Kolozsvár, európai viszonylatban, léptékben nagyon kevésnek számít a 100 kilométeres távolság, és mivel a Kolozs megyei létesítmény jóval előrébb tart, nehezen hihető, hogy a vidrátszegi valaha is utoléri a szamosfalvi vadászgépet. Hasonló légierőviszonyok alakultak ki az ország nyugati felén is, ahol – a hagyományos rivalizálás ellenére – Aradon beleegyeztek abba, hogy összevonják a repteret a temesvárival. A két légikikötő kikerül a megyei önkormányzatok hatásköréből, és a szállításügyi minisztérium irányítása alatt „egyesül”, hogy aztán felosszák egymás között a járatokat. Bár ez is egyfajta központosítás, nem biztos, hogy az utasok kárára lesz.

Ugyanis aki már legalább egyszer repült például a kincses városból, megtapasztalhatta, mennyire zsúfolt a váróterem, ezen pedig biztosan nem segít a vásárhelyi járatok odaköltöztetése. A szamosfalvi légikikötő kapacitása is véges, az egyre elérhetőbb áron kínált belföldi és nemzetközi repülőjegyek, a rohamosan növekvő utasforgalom pedig előbb-utóbb rákényszeríti a kolozsváriakat is arra, hogy belássák, szomszédháború helyett mindenkinek jobb közös célt keresve, egyazon flottában hasítani az eget.