2011. május 19., 08:582011. május 19., 08:58
Magánvállalkozók, vendéglátó-ipari egységek, különböző civil szervezetek, önkormányzatok egyenként több-kevesebb sikerrel próbálják be- és felmutatni, reklámozni és népszerűsíteni a nagyvilágnak szűkebb pátriájukat, az ott rejlő egyedi lehetőségeket, ez az igyekezet azonban csakis lokális sikerrel kecsegtethet. Az a baj, hogy 1990 óta egyetlen román kormány sem épített fel tudatos, egységes turisztikai stratégiát Erdélyre, úgy, ahogy teszi például a Fekete-tenger vagy a bukovinai kolostorok vonatkozásában, mintha ennek az országnak kizárólag a tengerpartja és a festett templomai jelentenék az idegenforgalmi vonzerőt. No de ne bújjunk az ujjunk mögé, hiszen e téren nemcsak Bukarest, hanem mi, erdélyi magyarok is ludasok vagyunk, hiszen – néhány próbálkozástól eltekintve – a közösség sem tett meg mindent azért, hogy szülőföldje festői tájait, kulturális gazdagságát, sokszínűségét megismertesse a nagyvilággal.
Legalább annyira, hogy néhány ezer kilométerre innen ne tévesszék össze Transzszilvániát Pennsylvaniával. Andalúziához vagy Bajorországhoz képest Erdélynek ma csapnivaló „országimázsa” van külföldön, és ennek oka nemcsak a marketing hiányában keresendő, hanem abban is, hogy az itteni emberek képtelenek pozitív jövőképet sugározni kifelé, nem tudják „eladni” az idegennek azt, hogy a szülőföldjük szép, szerethető hely. A székely atyafiakkal kaszáló, pálinkázó, messze földön páratlan műemlékeket, élőhelyeket meglátogató brit trónörökösnek kell kimondania, hogy Erdély a legjobb exportterméke Romániának, olyan kincs, amellyel még hazája sem rendelkezik. Még szerencse, hogy Károly herceg – többek között rokoni szálai révén, hiszen Rhédey Klaudia magyar grófnő az anyja, II. Erzsébet angol királynő ükanyja volt – felfedezte magának a régiót, és hírét viszi a nagyvilágba.
Mostani vakációzásának visszhangja többet jelent egy reklámkampánynál, egyedül ettől azonban még Erdély nem fog egy csapásra bekerülni a nemzetközi idegenforgalom vérkeringésébe. Erdélyt elsősorban annak lakói képesek híressé tenni azzal, ha őszintén el tudják hitetni másokkal, miért jó itt élni, és miért érdemes idelátogatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!