2009. június 08., 10:332009. június 08., 10:33
Persze két éve is aktívabbak voltak valamivel a magyar szavazók, ám most a közös lista a biztos bejutás tudata mellett bizonyára a választói lelkesedést is fokozta. Az alacsony részvételi arány egyébként azt jelzi: a romániai polgárok nemzetiségtől függetlenül nem igazán érzik úgy, hogy az európai parlament értük lenne, nem tekintik olyan intézménynek, amely jelentősen befolyásolni képes mindennapjaikat.
Hogy ez nem csupán romániai specialitás, az is jelzi, hogy a többi uniós tagállamban sem kígyóztak végeláthatatlan sorok a szavazóhelyiségek előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy az EU polgárainak zöme úgy gondolja: az EP túl messze van, és semmi olyasmit nem tesz, ami miatt érdemes lenne akár egy voks erejéig is foglalkozni vele. Az európai eredmények szerint a tagállamok többségében jórészt az elkötelezett választók mentek el voksolni, akik elsősorban a hazai belpolitikai viszonyokat kívánták értékelni voksaikkal.
A Romániában mért alacsony részvételi arány amúgy különösen nem meglepő, hiszen már a tavalyi parlamenti választások részvételi aránya sem érte el a 40 százalékot. Viszont az inaktivitásért nem csupán a választópolgárok nemtörődömsége okolható – abba bizony komolyan belejátszik az is, hogy a politikai osztály egyre kevésbé képes hiteles üzenettel megszólítani őket. A tegnapi történések ráadásul a továbbiakra nézve sem kecsegtetnek sok jóval.
Az ugyanis, hogy a két koalíciós párt épp az EP-választások hétvégéjét választotta arra, hogy államfőjelöltjeinek kampányoljon – Mircea Geoană Băsescu államfőt bírálva bejelentette, kilép a nemzetbiztonsági tanácsból, Băsescu pedig a külföldön állomásozó román katonák között „villogott” – azt jelzi: a politikusok számára továbbra sem jelent prioritást, hogy a polgárok úgy érezzék, az ő érdekükben tevékenykednek, ezért érdemes voksaikkal támogatniuk őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok