2009. június 02., 10:452009. június 02., 10:45
Lényeges ugyanis, hogy az uniós parlamentbe delegált romániai küldöttség ne egyszínű legyen, hanem minél jobban leképezze az ország társadalmát, azaz legalább számarányának megfelelően a magyarság képviselői is ott üljenek a brüsszeli és strasbourgi padsorokban.
A legkedvezőbb esetben – ha sikerül a mozgósítás, és a románok, mondjuk az ortodox pünkösd miatt, kisebb számban élnek szavazati jogukkal – a jelenlegi létszámot nem csupán megőrizni tudjuk, de még bővíthetjük is, ami tényleges számarányunknál jelentősebb képviseletet eredményezhet.
Erre már csak azért is adott az esély, mert hosszú évek után a politikailag megoszlott közösség két jelentős szervezete kiegyezett a közös listaállításban. Az RMDSZ és az EMNT kiegyezése, az a tény, hogy Tőkés László és Markó Béla is félretette az ellentéteket a közös siker érdekében, elvileg azt jelenti, hogy a két évvel ezelőtt még kétfelé szavazó magyar közösség voksai egy irányba csatornázódnak be, így összadódva pedig egy alacsonyabb román részvételi arány mellett akár a lista negyedik helyezettje is befutó lehet.
Persze tény, hogy az összefogás nem teljes, hiszen a Magyar Polgári Párt kimaradt. Ám ez az alakulat az utóbbi fél évben kifejtett tevékenysége nyomán gyakorlatilag lenullázta magát. Azzal, hogy a tavalyi romániai után a mostani európai parlamenti választáson sem állt rajthoz, olyan párt benyomását kelti, amelynek létrejötte öncél volt – vezetője megelégszik azzal, hogy pártelnöknek tituláltathatja magát, azonban a politikai „piacon”, a választásokon már nem mer megméretkezni.
Hangzatos jelszavainak megvalósítása meghaladja erejét, abból csak arra futja, hogy ha már kívül rekesztette magát a körön, durcásan, a pálya széléről bekiabálva kampányoljon az összefogás ellen. Ami persze nyilvánvalóan kényszer szülte, és korántsem tökéletes megoldás, hiszen az RMDSZ nem adja fel az erdélyi magyarság egészének képviseletére vonatkozó igényeit, míg ellenfelei a pluralizmust hirdetik.
Jelen pillanatban azonban ez az egyetlen hatékony módja annak, hogy romániai magyarként – az anyaországi és a felvidéki magyar képviselőkkel együtt – hallassuk a hangunkat Európában, és részt vegyünk az uniós politika alakításában. Hogy ne csak jajgatni járjunk Brüsszelbe, hanem tehessünk annak érdekében is, hogy idejekorán ki tudjuk védeni a bokán rúgást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok