2009. április 28., 10:502009. április 28., 10:50
A sör, de még a lángos is megkeseredik a szájban, vége, ennek is vége. És nincs ez másként másnap reggel sem, hórukk emberek pakolják kamionokra a cuccot, egy illúzióvilág kulisszái tűnnek el a szemünk láttára. A köztisztaságiak bokáig érő szemetet terelgetnek, a kertészet emberei pedig csak nézik, mi lett idén tavaszi munkájukból.
Az Erzsébet park színpadközeli részét mintha sáskahad semmisítette volna meg – ugyancsak immár hagyományosan. Az évek során megtervezett-megszavazott és részben megvalósított parkálom romokban hever. A tegnap még borostyánként kúszó futófenyő széttaposva. Az évelő virágok paradicsomának szánt „édenkert” keményre döngölt kopár föld. A rododendronokkal színesített sziklakert kövei méterekkel odébb hevernek korábbi helyüktől, a zúzottkőágy nyomaiból pedig sokkal messzebbi vidékekre is jutott.
A kérdés évtizedes és visszatérő: mi legyen Erdély legnagyobb tradíciókra visszatekintő városünnepével? Az ötletgazdával, sajnos, már nem lehet megvitatni a kérdést, Kónya Ádám idén angyaltávlatból szemlélte a nyüzsgő sokadalmat. A tizennyolc éve a városközpontba és központi parkba álmodott városünnep túlnőtte magát, az érdeklődés számbeli növekedését azonban még arányaiban sem követte az a fajta tudati fejlődés, amely a Boney M hallgatása közben is képes tekintettel lenni az árnyékliliom életben maradási esélyeire.
Jönnek persze idén is forgókapák, a gyepszőnyegnek még van némi esélye, s talán a pázsitszegfű pótlására is akad tartalék a városi kertészetben. A tüneti kezelés azonban aligha jelent megoldást. A városünnep és az emberi gyarlóság kevésbé igényes helyszín után kiált, ahol „záróra” után a kertész nem kényszerül feltétlenül elmorzsolni egy könnycseppet a szeme sarkában: látja, ott volt a kedvenc rózsám...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok