2009. február 05., 10:192009. február 05., 10:19
Jó munkához idő és kínálgatnivaló kell, másképp nem halad a szekér sem. A minőség nem mérvadó, ám annál fontosabb a mennyiség. Sokan meg sem tudják nevezni, mi hiányzik a szervezetükből, csak érzik: inni kéne valamit. A valami, évszaktól függően érdekes egyvelegeket takar, és félő, hogy az emelkedő jövedéki adó miatt egyre viccesebb, de annál veszélyesebb keverékek születnek majd. A faluvégi kurta kocsmák ötvenbanis, egy a hathoz, flakonos vodkavize a legártatlanabb koktél ezek közül, sőt az még egészséges is, hiszen a kívánt hatáshoz sokat kell inni belőle. Az otthon főzött párlatokat nem sokan engedhetik meg maguknak, mert ahhoz egész évi rendszeres munka kell: összegyűjt, válogat, megérlel, kivár, lepárol, és csak azután tankolhat. Néhányan kihagynak pár lépést, és érlelés után már görgetik is lefelé. A várt hatás nem marad el. Hatalmas, mámoros hasmenést idéz elő a forrásban lévő gyümölcserjedés. Ám ez a legszelídebb és legvitaminosabb alkoholforrás, biopia. Az elvetemültebbek a fehérítőt, a bútorszeszt és a kenyéren átszűrt egészségügyi fertőtlenítőt sem vetik meg. Állítólag fogkrémből is ütős italt lehet keverni, csupán meleg vízben kell áztatni pár órát. Minden attól függ, ki hol dolgozik, és onnan mit tud beszerezni, esetleg mit tanult tavaly a komájától. Bajusz- és kontyalávalót egyaránt gyártanak a leleményes anonim alkoholisták. Elsődleges szempont az olcsóság. Ehhez jutányos áron vagy ingyen beszerezhető alapanyagokra van szükség, így a legtöbben a szomszédokhoz folyamodnak vissza nem térítendő kölcsönért. A szociális juttatások is jó alapot teremtenek ehhez a befektetéshez, ám azok összege hamar elpárolog. Legrosszabb esetben az ingó- és ingatlanárak is lemennek a polgárok torkán. Már falun is hallani hajléktalanokról, ami jó példa a vidéki urbanizálódásra. Ennek visszaszorításáért, terv szerint, felemelik a szenvedélyadót, és a befolyt összegből kezelik az alkoholpótlók okozta betegségeket. Ezzel az intézkedéssel aztán vízszintbe is állhat majd a mérleg nyelve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok