VEZÉRCIKK – Vad és ember is ösztönszerűen jár el, amikor saját életterét félti: természetes, hogy így vagy úgy, de megpróbálja megállítani a lakóhelyére betolakodó másik fajt, lépéseket tesz területe visszahódításáért. Mivel az egy helyen élő populációk valamiképpen mindig befolyásolják egymás életfolyamatait, magától értetődő, hogy nem zökkenőmentes az együttélésük. Ennek Romániában egyre észrevehetőbbek a jelei, és úgy tűnik, a probléma egyre szerteágazóbb és összetettebb.
2016. október 04., 19:252016. október 04., 19:25
Nemcsak az emberek lakóhelyére gyakorta bemerészkedő barna medvének „van igaza”, hiszen a meggondolatlan erdőgazdálkodás, a kellőképpen nem szabályozott legeltetés, a felelőtlen emberi beavatkozások miatt egyre szűkül az élettere. De azokat is meg lehet érteni, akiknek sűrűn megdézsmálja a termését, tizedeli háziállatait a nagyvad. És persze jogos a félelmük azoknak, akik lassan nem merik kiengedni a gyerekeket az utcára, nem szívesen indulnak túrázni vagy művelik meg földjeiket a medvék közelsége miatt, így persze nem értenek egyet a környezetvédőkkel, akik meg akarják akadályozni a vadállatok kilövését. Igazuk lehet azonban a környezetvédőknek is, akik rámutatnak, nem a vadállatok kilövése az egyetlen járható út, hiszen számos módszerrel távol lehetne tartani a betolakodókat, amihez persze megfelelő anyagi befektetés szükséges.
Bár a környezetvédelmi minisztérium felfüggesztette kedden a kilövési kvótát megállapító rendelet kibocsájtását, a nagy port kavaró, a zöldek által élesen bírált kezdeményezés, amelynek értelmében több mint másfélezer védett állat kilövését hagynák jóvá, valamilyen formában biztosan újjászületik. A rendeletek, kilövési kvóták parázs vitát szító kérdéskörén azonban túlmutat, és valószínűleg továbbra is gondot okoz majd, hogy Romániában nincsen egészséges egyensúly a vadak, emberek és javak védelme között, a döntéshozók pedig, mint annyi más helyzetben, csak akkor szánják el magukat konkrét lépésekre, amikor már valóban fenyegetővé válik a probléma.
A vadak és emberek együttélésének szabályozása is hosszú idő óta rendezetlen mifelénk, a nehézséget pedig súlyosbítja, hogy sok vonalon érdekek mentén kezelik a kérdést. A vadászoknak érdekükben áll, hogy értékes bundájú állatokat lőjenek, a politikusoknak, hogy bűnbakot találjanak, és valószínűleg akadnak olyan környezetvédők, akik szintén nem érdekmentesen közelítenek a problémához. És bár egyszerre mindenkinek igaza lehet, jó lenne figyelembe venni: ahhoz, hogy az ember és az állat számára is tényleges védelmet nyújtó, tragédiamegelőző stratégiák szülessenek, közösen kellene gondolkozni. De persze naivitás abban hinni, hogy az egymással ellentétben álló érdekcsoportok valaha is képesek lesznek közös nevezőre jutni. Hiszen emberek vagyunk, nem vadak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!