2009. március 12., 11:392009. március 12., 11:39
1. A szövetség vezetői csúsztatnak. 2. A román diplomácia megbolondult.
Az RMDSZ-nek jelenleg számtalan érdeke fűződik ahhoz, hogy rossz fényben tüntesse fel az erdélyi magyarság előtt a román államfőt, aki mandátuma idején több alkalommal „bemerészkedett” a szövetség politikai választótáborának számító Székelyföldre, elnyerve a lakosság jelentős részének rokonszenvét – és potenciális szavazatait. Közbenjárására nemrég kétszer is a régióba látogattak a Boc-kormány miniszterei, temérdek fejlesztési támogatást ígérve, ami az RMDSZ szempontjából azért veszélyes, mert azt üzeni a székelyeknek: megvalósítható a két megye gazdasági fellendítése a szövetség nélkül is. Markó Béláéknak kapóra jött a Sólyom-látogatás állítólagos elutasításáról szóló információ ahhoz, hogy a magyar–román kapcsolatok visszarendeződésének veszélyére intsenek, és e téren Traian Băsescut kiáltsák ki bűnbaknak. (Az RMDSZ vezetőinek közleménye nem, a Hargita megyei tanácselnök azonban megnevezi a román elnököt). Ha viszont a Bukarestben és Budapesten eddig meg nem erősített értesülés mégis megállja a helyét, akkor elmondható: a Sólyom Lászlót Erdélyből eltanácsoló „román illetékes hatóságok” a rendszerváltás óta semmit sem tanultak a jószomszédi kapcsolatok fontosságából. Bukarest esetleges gesztusa már csak azért is érthetetlen, mivel a jelenlegi, stratégiainak emlegetett román–magyar kapcsolatok semmiféleképpen sem indokolják azt a fajta viszonyulást, amelyet utoljára 2001-ben a Năstase-kormány engedett meg magának, amikor felháborodott, hogy magyar politikusok úgy járnak-kelnek Erdélyben, mint a senki földjén. Vagy amiként tette a napokban Borisz Tadics szerb államfő, aki a Vajdaság statútumáról történő közelgő szavazásra hivatkozva tanácsolta el a magyar elnököt vajdasági útjától. Ráadásul Băsescunak újabb jó pontokat hozott volna, ha március 15-én együtt ünnepel magyar kollégájával a Székelyföldön. Tehát esetleges elutasító magatartása nem lenne logikus. Persze tudjuk, a politikának – pláne a román elnöknek – nem a kiszámíthatóság a legfőbb erénye.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok