VEZÉRCIKK – Az, ami 1989 decemberében zajlott Romániában, 27 év távlatából nézve a közelmúlt történelmének tovatűnő szép pillanata volt. Azokban a napokban nem esett a hó.
2016. december 22., 19:072016. december 22., 19:07
A korabeli felvételek is szürkén mutatják a történéseket, Ceauşescu tétovává, zavarttá váló tekintetét, a tankokra felkapaszkodó, lyukas zászlókat lengető, felszabadultan kiáltozó vagy rémülten rohanó tömeget, a holttesteket a temesvári, kolozsvári, bukaresti utcán.
Az 1989 karácsonya körüli pillanatok azonban kiragyognak az időből, és nem a bármilyen múltbeli pillanatot megszépíteni képes emlékezet csalóka trükkjei miatt. Hanem azért, mert ebben a lázas, felszabadult, forrongó és reménykeltő időszakban láthatóvá, érzékelhetővé vált, ahogyan igazi történésekben manifesztálódik a szabadságvágy. Akik akkor jöttek a világra, immár 27 évesek, a fiatal generációk számára ez is egy fejezet a történelemkönyvben, a szülők, nagyszülők visszaemlékezéseiből, az ilyentájt a tévében sugárzott fekete-fehér archív felvételekből állhat össze a kép.
Az elmúlt évtizedekben számos szemszögből világították meg az akkori eseményeket, a szabadságvágyra sok minden rárakódott, a forradalom fogalma átvedlett, ragozták, átminősítették: nevezik rendszerváltásnak, -változásnak, -változtatásnak, államcsínynek, puccsnak, ellopott forradalomnak, és így tovább. Abból azonban, ami a 27 évvel ezelőtti szürke decemberi napokban felragyogott, semmilyen irányú vagy szándékú utólagos visszatekintés nem vonhatja ki az események gépezetének lökést adó, hamisítatlan szabadságvágyat. Még akkor sem, ha évtizedek távlatából az látszik, nem pusztán a tiszta, heroikus forradalmi szándék görgette tovább a későbbi eseményeket, és számos vonatkozásban korántsem az történt, amire az emberek számítottak.
Ettől függetlenül 1989 decemberében a szabadságvágynak ugyanaz a vegytiszta formája öltött testet, ami a mindenkori, világmegváltó szándékkal elindított forradalmaknak ad szikrát. És bár a forradalmak is esendőnek bizonyulnak, akárcsak sokan a hősök közül: elbuknak, színt változtatnak, szembefordulnak önmagukkal, 1989 azért mégiscsak annak a bizonyos számsornak a folytatása, amelyben ott szerepel 1848 vagy 1956 is. A közös nevező pedig a mindenkori szabadságvágy, ami bármiféle diktatúra, fenyegetettség, terror ellenpontozása. Amiből nem lehet gyököt vonni, hiszen örökké aktuális, átminősíthetetlen, csorbíthatatlan. És ellophatatlan.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!