HIRDETÉS

Ellophatatlan szabadságvágy

Kiss Judit 2016. december 22., 19:07

VEZÉRCIKK – Az, ami 1989 decemberében zajlott Romániában, 27 év távlatából nézve a közelmúlt történelmének tovatűnő szép pillanata volt. Azokban a napokban nem esett a hó. 

A korabeli felvételek is szürkén mutatják a történéseket, Ceauşescu tétovává, zavarttá váló tekintetét, a tankokra felkapaszkodó, lyukas zászlókat lengető, felszabadultan kiáltozó vagy rémülten rohanó tömeget, a holttesteket a temesvári, kolozsvári, bukaresti utcán.

Az 1989 karácsonya körüli pillanatok azonban kiragyognak az időből, és nem a bármilyen múltbeli pillanatot megszépíteni képes emlékezet csalóka trükkjei miatt. Hanem azért, mert ebben a lázas, felszabadult, forrongó és reménykeltő időszakban láthatóvá, érzékelhetővé vált, ahogyan igazi történésekben manifesztálódik a szabadságvágy. Akik akkor jöttek a világra, immár 27 évesek, a fiatal generációk számára ez is egy fejezet a történelemkönyvben, a szülők, nagyszülők visszaemlékezéseiből, az ilyentájt a tévében sugárzott fekete-fehér archív felvételekből állhat össze a kép.

Az elmúlt évtizedekben számos szemszögből világították meg az akkori eseményeket, a szabadságvágyra sok minden rárakódott, a forradalom fogalma átvedlett, ragozták, átminősítették: nevezik rendszerváltásnak, -változásnak, -változtatásnak, államcsínynek, puccsnak, ellopott forradalomnak, és így tovább. Abból azonban, ami a 27 évvel ezelőtti szürke decemberi napokban felragyogott, semmilyen irányú vagy szándékú utólagos visszatekintés nem vonhatja ki az események gépezetének lökést adó, hamisítatlan szabadságvágyat. Még akkor sem, ha évtizedek távlatából az látszik, nem pusztán a tiszta, heroikus forradalmi szándék görgette tovább a későbbi eseményeket, és számos vonatkozásban korántsem az történt, amire az emberek számítottak.

Ettől függetlenül 1989 decemberében a szabadságvágynak ugyanaz a vegytiszta formája öltött testet, ami a mindenkori, világmegváltó szándékkal elindított forradalmaknak ad szikrát. És bár a forradalmak is esendőnek bizonyulnak, akárcsak sokan a hősök közül: elbuknak, színt változtatnak, szembefordulnak önmagukkal, 1989 azért mégiscsak annak a bizonyos számsornak a folytatása, amelyben ott szerepel 1848 vagy 1956 is. A közös nevező pedig a mindenkori szabadságvágy, ami bármiféle diktatúra, fenyegetettség, terror ellenpontozása. Amiből nem lehet gyököt vonni, hiszen örökké aktuális, átminősíthetetlen, csorbíthatatlan. És ellophatatlan.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS