2009. november 24., 11:332009. november 24., 11:33
Sokak számára érthetetlen például, mi ragadtatta Crin Antonescut – és persze C. V. Tudort, de tőle már megszoktuk – urnazáráskor tömeges választási csalás emlegetésére.
Egyrészt már a kampány során bebizonyosodott, hogy a liberális politikusra egyáltalán nem illik a băsescui szerep (a jelenlegi elnök a 2004-es államfőválasztás első menetében ugyancsak masszív csalással riogatott, de aztán gyorsan elhallgatott), másrészt vasárnap valóban történtek ugyan kisebb-nagyobb rendellenességek, egy tucat voks megvásárlása, néhány szavazó “választási turistává” avanzsálása azonban semmiképp sem befolyásolhatja az eredményt. (A Btk. hatálya alá eső kihágások a demokrácia velejárói, “teljesen tiszta” választásokra 1989 előtt volt példa, köszönjük, nem kérünk belőle).
Ettől függetlenül az első forduló győztesének egyértelműen a PNL elnöke tekinthető, aki a pártja támogatottságát túlszárnyaló bravúrjával királycsináló helyzetbe küzdötte magát. Băsescunak bemutatott fityisze első látásra megadta a kegyelemdöfést az újabb mandátumra pályázó államfőnek, nagy kérdés azonban, hogy milyen mértékben hallgatnak majd Antonescura vasárnapi voksolói.
Akiknek többsége fiatal, értelmiségi, és köztudottan nem rokonszenvez a baloldallal. Ezzel együtt Băsescunak jelentős bravúrra, nem utolsósorban pedig a Johannis-féle koalíciót überelő, konkrét ajánlatra van szüksége a túléléshez. Az egyik ilyen aduásza volt az egykamarás parlamentről és a honatyák létszámának csökkentéséről szóló, a választásokon résztvevők elsöprő többsége által támogatott kezdeményezése, amelyet a bukaresti politikai elit a jövőben nem söpörhet le az asztalról olyan nyilvánvaló hazugságokkal, miszerint az EU kétkamarás törvényhozást követel.
És ha már liberálisok: az RMDSZ bölcsen tenné, ha hallgatna szabadelvű platformjára, és nem kötelezné el magát egyik jelölt mellett sem. Már csak a referendum (a mostani és a 2007-es is) magyar támogatottsága is azt sugallja, hogy a választók sok esetben egyáltalán nem hallgatnak a “direktívákra”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok