2009. július 06., 10:212009. július 06., 10:21
Valósággal nyikorog, amint a bőrfotelben üldögél, és a jól elrejtett szabad állásokról beszélve masszírozgatja. Mikor meglátja a borítékot, azonnal megered a nyelve és a keze: telefonál, titkárnőért szalajt, felüti a mindentudó noteszát. Ha a fiatal végzős előre kifizeti a leendő munkahelyén két év alatt keresendő összeget, már tiszta ügye van a versenyvizsgán. Ezután csak arról kell gondoskodnia, hogy visszafizesse az erre a célra felvett kölcsönöket. Hogy miből fog megélni, az legyen az ő magánügye.
Ilyet nem illik kérdezni. A bajok majd ott kezdődnek, ha az illető cég időközben befuccsol. Mert akkor jobb esetben csak az utolsó hathavi részletet kell elővarázsolnia, ám ha a krach a munkába állást követő két hónapon belül üt be, haddelhadd lesz. A fizetés esik, a kölcsön marad, a korábbi szívélyes jóakaró pedig még integetni is elfelejt majd a legújabb sportautója volánja mögül.
De nem kell csüggedni, mert lesz újabb kölcsön, és újabb ismerős, hiszen valahol le kell húzni azt a pár évtizedet, különben nem fog járni az éhbérnek is kevés nyugdíj. Vannak, akik nyögdíj után is dolgozni kényszerülnek, így a fiataloknak esélyük sem marad a tapasztalt, jól bevált munkatársak mellett. Ők azok, akik még annak idején együtt kezdték az igazgatóval, amikor volt mit dolgozni, és ha egy mód van rá, akkor vele is fogják befejezni.
Ha nem csúszik, jobban be kell zsírozni – vélik a szakemberek. Igazuk van, ami nem megy, azt erőltetni kell, aztán valahol csak kap munkát az a szegény gyermek. Ha nem felel meg, akkor meg a jótállója is megkapja érte a magáét. Különösen a kertalji fantomegyetemek diplomásai kényszerülnek kenőanyagok használatára, ám ez a módszer nem idegen tőlük, hiszen képzésük ideje alatt már alaposan begyakorolták.
A partiumi megyékben van olyan felsőoktatási intézmény, amely másképp nem, vagy csak vért izzadva végezhető el. Egyszóval a tanárok elvárják a honoráriumot, így tanítva meg a diákokat a nagybetűs életre, ahol szintén sokat számítanak az apró figyelmességek. Figyeljünk oda, nehogy kenetlen maradjon a főnök zsebe, mert azt csak a mi jövőnk bánja, nem az övé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok