2009. március 20., 12:282009. március 20., 12:28
A cikkben igencsak keresetlen kifejezésekkel illette azon párt prominenseit, amelyről eddigi politikája alapján a legkevésbé mondható el, hogy teljes erőbedobással küzdött volna az anyaországi és a határon túli magyar közösségek határon átívelő egysége mellett. Erre reagálva az egyik, liberálisként számon tartott portál megszervezte az első nagy erdélyi elhatárolódási versenyt. A nagyoktól (ÉS, Mancs meg a többiek) ellesett, harcosan radikális, européer és progresszív (vagy legalábbis általuk minden bizonnyal annak vélt) hangvételű filippikában ostorozzák az említett írás szerzőjét, és a cikktől való elhatárolódásra szólítják fel a napilap főszerkesztőjét. Az ostorozásból természetesen nem hiányozhat az ilyenkor szokásos nácizás, mert ennek a műfajnak az adja meg a savát-borsát. És persze ott van a jeles pesti orgánumok által meghonosított aláírásgyűjtés is, amelyet civil kezdeményezésként hirdettek meg, és amelyben lehetővé teszik, hogy minden szimpatizáns osztozzon harcos proletár dühükben. A másik oldal sem maradt rest: egy szélsőjobb portál meg a szerző mellett kezdett hasonló akcióba, ami azért meglehetősen kínos. Mert tény ugyan, hogy az inkriminált publicisztika nem a fentebb stíl eszméjének jegyében íródott, de azért mégsem tekinthető nettó náci írásnak. A szomorú az egészben az, hogy mindkét oldal tényleg komolyan veszi magát. Pedig épp a ballib oldal szokta ostorozni a jobbosokat azzal, hogy „importálják a megosztást” (mintha bizony az erdélyi magyarok olyan hülyék lennének, hogy még utálni sem tudják egymást rendesen, ha Pestről nem mutatják meg, hogy kell). Erre most épp ők honosítják meg ezt a szellemi önkielégítést, holott, ha jól emlékszem, itt rendszerint inkább valami mellett szoktunk aláírni – lásd a Bolyai-egyetem melletti aláírásgyűjtési akciókat. Az aláírók névsorát végigböngészve amúgy kiderül, hogy néhány exhibicionista polgáron kívül jórészt a két oldal holdudvara – politikusok, pártkatonák és lekötelezettek – tartotta kötelességének szignálni a petíciókat. Ennek fényében pedig talán az a legjobb, ha az amúgy magát liberálisnak tartó polgár inkább mindkét, saját ideológiai ketrecéből kitörni képtelen Muppet Show-tól határolódik el. És ehhez még aláírni sem kell.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok