2011. március 17., 09:372011. március 17., 09:37
Kipakolták szebbnél szebb ékszereiket, lemezeiket, és élőben, autentikus hangszerekkel játszották el ősapáik dallamait. Hitelesen énekeltek a magasban szálló sasról és a vándorélet szépségeiről. Nem titkolták, fel kívánták hívni magukra a figyelmet, és ezzel némi pénzt is keresnének. Manapság ezeknek a gyerekei járnak hozzánk, és a legkisebb kisvárosba is eljutnak. Megosztják egymás közt a munka nehezét, és a zenekar fele az egyik sarokra áll, a másik pedig pár utcával odébb keres helyet magának. A produkcióhoz már nem szükséges a teljes zenekar jelenléte.
A zenei alapok lemezről szólnak, és ketten énekelnek, csörömpölnek rá. Amíg az egyikőjük a lejátszóval matat, addig a másik csörög valamivel, ne tűnjön fel a laikus nézőnek és hallgatónak, társa késik, mert megelőzi a technika. Egyelőre ez is jó a tömegnek, hiszen a cirkusz ingyen van. Közben lehet venni karkötőket, mert a többi ékszer az évek során lassan lemaradozott, és a bőröndök tetején felváltotta helyét a CD. Aki jól figyel, közben hallhatja, milyen eredeti hangot ad ki az ősi, indián áramfejlesztő, amely kicsit távolabb zabálja a folyamatosan dráguló gázolajat. A népes közönségben sok hajléktalan bulizik, akik a kabátujjukból néha beszippantanak egy kevéske kedélyjavítót. Nekik ez a karácsony, igazi partiarcok. Odább egy csoport színes ruhában ropja a táncot. Ők is nomádok, elődeik Indiából indultak, és most ők, az igazi indiánok találkoznak Kolumbusz tévedéseivel.
Ez mellesleg egyik felet sem zavarja, jól megférnek egymással szemben, sőt mintha valami titkos testvéri kötelék is lobogna közöttük. Nekünk, európaiaknak ezt nem olyan egyszerű megérteni, unos-untalan mást látunk a sorok között. Lemezeket sem vásárolunk, de nem azért, mert attól tartunk, adócsalással vádolnának az utcai üzletelés miatt. Egyszerűen nem kell, van a neten épp elég, és el sem tudjuk dönteni, melyik zenekar eredeti, és melyik ócska utánzat. Nincsen hozzá fülünk, nem úgy, mint a német mintára gyártott sramlihoz. A műfaj előadóinak koncertjein sportcsarnokokat vagyunk képesek megtölteni! Az nem sokat mond, hogy gépzenei alapokon nyugvó népi hangszerekkel adják elő a dél-amerikai zenét egy kelet-európai városban. Az sem sejtet sokat, hogy a város egyetlen nyilvános illemhelyének falát támasztva fújják a pánsípot, hátha a tavaszhozó istenség végre előbukkan a kanális csöndjéből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!