Nagyon jól szórakozom a mostanában elég gyakran játszott negyven-ötven évvel ezelőtt készített magyar és/vagy román, akkoriban kémfilmeknek nevezett tervgazdasági propagandaanyagokon.
2014. február 11., 20:072014. február 11., 20:07
Természetesen a kor legjobb színészeit vonultatták fel, utóvégre be kellett valamivel vonzani a nézőket. A jófiúknak álcázott osonó, surranó, lopakodó imperialisták vagy bérenceik minden alkalommal el szerettek volna lopni valamit a szocialista tervgazdaság napsütésében sütkérező és közben érlelődő izompacsirta gazdaság vívmányai közül, de az utolsó pillanatban lefülelték őket az éjjeli őr, üzemi csővezető, vagy ha nagyon szorult a hurok, akkor szemérmetes sztriptíztáncosnő bőrébe bújtatott magas rangú éber belügyis elvtársak, s az imigyen megőrzött gazdasági titkok birtokában haladhattunk tovább a kommunizmus fényességes ormai felé.
A kezdő mondatban említett szórakozásom nem is az együgyű történeteknek tulajdonítható, hanem annak, hogy manapság éljük ennek a fene nagy fejlődésnek az eredményeit. Szerencsére nem a kommunizmus csúcsain, hanem a vadkapitalizmus bugyraiban. Itt már nem készülnek kémfilmek, mert ugyan ki akarna bármit is ellopni a semmiből?! Vagy mégis? Éledezni kezdene a hajdani „dicsőség”?!
Attól félek, hogy igen. Legalábbis, amit a pénzügyhöz átigazoló, levitézlett egészségügyi miniszter megpróbált elterjeszteni, arra enged következnem. A nagyrészt önerőből, némi hatósági besegítéssel tönkremenő, oltásokkal (is) foglalkozó mikrobiológiai intézet ugyanis a tél végi nagy influenzajárvány küszöbén nem védő-, hanem egészségromboló szereket dobott piacra.
Gyorsan kiderült, ám a hazai (jó)szokásjogot követve épp az illetékesek kezdtek el sumákolni, a miniszter pedig még azt is megkockáztatta, hogy diverzió történt: valakik kívülről vagy belülről meg akarják mérgezni az egyre több nyomorúságot eltűrő népességet. És természetesen riasztotta is a hírszerző szolgálatot, hogy sürgősen kapják el az osonó, surranó, lopakodó ellenséget. Közbejött a minisztériumi „játékos csere”, nem tudni egyelőre, hol tartanak a bűnvadászok.
Lehet, hogy már el is csíptek néhány „népirtót”, csak még érlelik, hátha megfiadzanak, és nagyobb trófeákkal lehet majd eldicsekedni. Mondom, erről még senki nem tud és nem is beszél, de egyszer csak kiderül, s akkor örvendezhetünk, hogy megint van mitől rettegni, kit-mit csodás éberséggel elkapni , s mint a véres kardot, diadallal körbehordozni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!