Fejét kicsit félrebillentette, hangját együtt érzőre hangolta és kolléganőm belefogott a sopánkodásba: hogy ő mennyire sajnálja a magyar tagozatra járó gyerekeket, mennyivel nehezebb nekik, mint a többinek.
2014. február 09., 20:402014. február 09., 20:40
De látta, hogy nem reagálok, illetve várom a további érveket, hát kicsit merészebben folytatta. Hangja még együtt érzőbb: szegénykék, miért kell őket még egy plusznyelvvel kínozni. Ja, már értem, honnan fúj ez a csuda nagy együttérzés! És a lehető legszenvtelenebb faarccal válaszolok: igazad van, ha az érettségi nem a román szóbelivel kezdődne, talán sokkal kevesebb lenne a gyenge átlageredmény.
Elég is volna két nyelvből vizsgázni: anyanyelvből és egy világnyelvből. Mint akit megcsíptek, a kolléganő nyaka azonnal öntudatosra merevedik, hangjából elszáll a szánakozás, és szipirtyós sápítozással kérdezi: ha nem érted, miért beszélsz? Én épp azt akarom mondani, hogy az anyanyelv a fölöslegesen megnyomorító tantárgy!
Nem elég, hogy ugyanolyan óraszámban tanulják, mint az ország nyelvét, még az érettségin is ugyanazok a követelmények! Hát nem kegyetlenség serdülő gyerekeket éveken át heti három vagy négy pluszórával nyomorgatni, még az érettségin is kettővel több vizsgát kell letenniük?! Csak azért, mert… Mert miért, kérdezek azonnal vissza, és talán egy kicsit élesebb hangon, mert hátrál egy lépést.
Én viszont nem, folytatom a kérdéseimet: csak mert az anyja nyelve különbözik más anyák nyelvétől?! Mondjad! Te hány nyelvet beszélsz a saját anyád nyelvén kívül? Ööö… Na ugye! Igen, de az ország nyelve… Azt el tudnád képzelni, hogy egy gyerek hagyná, hogy az anyja helyett az óvónőt, a tanítónőt vagy akár a szomszédaszszonyt hívja másnaptól anyának? Csak azért, mert az illető hölgyek gyerekei őket hívják úgy, s hogy ne legyen „túltermelés” anyákból? Hallottál olyat, hogy valakit egyszerre két asszony is megszült volna?! Még a lombikbébi vagy a béranyaprogram sem jutott odáig! Én csak, én csak kímélni akartam volna…
Ne folytasd! Próbáld meg, ha képes vagy gondolkozni, fordítva! Hogyhogy fordítva?! Ha tőled vennék el az anyanyelvedet, mit szólnál? Én nem sértegettelek, én igazán csak jót akartam! Hogy ne járjanak heti három-négy órával többet és a vizsgán… Ezt már mondtad! Kérdezd meg az osztályok véleményét! Győződj meg magad, miből vizsgáznának szívesebben! Csak aztán jól figyelj, nehogy a nagy aggódó sopánkodásoddal ismétlőre buktassanak – együttérzésből!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!