
Se kiköpni, se lenyelni nem tudja egyelőre a világ azt, ami Egyiptomban zajlik. A néhány évvel ezelőtti népfelkelésnek, amely az 1981 óta hatalmon levő Hoszni Mubarak elnököt elsöpörte, néhány naiv nyugati „arab tavaszt" kiáltva tapsikolt, fölöttébb örvendezve, hogy immár az „elmaradott" harmadik világbeli népek is megértek a modern, nyugati értelemben vett demokráciára.
2013. július 07., 22:162013. július 07., 22:16
Nos ami azóta történik a Nílus menti arab országban, a legkevésbé sem igazolja ezt az elképzelést. A hadsereg által levezényelt „forradalom\" után megrendezett választásokon győztes Mohamed Murszi elnököt a véres utcai tüntetések után most ismét csak a hadsereg távolította el a hatalomból.
Mindezen több okból sincs miért csodálkozni. Igaz ugyan, hogy Murszi elvileg szabad választások nyomán került hatalomra, de az általa képviselt Muzulmán Testvériség politikájából az ország lakóinak mintegy fele nem kér. Elég annyit elmondani az 1928-ban alapított szervezetről, hogy jelmondata: „A Korán a mi alkotmányunk.\" Vagyis iszlamista, a Koránon alapuló vallási jogrendszer, a saría bevezetése az egyik legfőbb célja. Ebből pedig egyáltalán nem kérnek azok, akik világi államként szeretnék megtartani Egyiptomot.
A világi állam legfőbb őre pedig mindig is a hadsereg volt. Már 1952-ben is a Szabad Tisztek Bizottsága döntötte meg az angolbarát Faruk király uralmát, és azóta is a magas rangú katonatisztek közül került ki az összes elnök. A hadsereg tehát tulajdonképpen mindig hatalmon volt, és amíg az aktuális elnök az ő érdekeit szolgálta – és ez így volt, hiszen a katonák közül került ki –, nem is volt gond. Most azonban mind az egyiptomiak világi államot óhajtó fele, mind a hadsereg érdekei összetalálkoztak abban, hogy az ország helyzetét normalizálni nem tudó, de iszlamista politikát képviselő Murszinak mennie kell. A katonatisztek tehát a Murszi-ellenes tüntetéseket meglovagolva léptek, és – vélhetően csak átmenetileg – ismét ők irányítják az országot. A jövő ugyanakkor bizonytalan. Ugyanis a Muzulmán Testvériség is széles tömegbázissal rendelkezik, amely sérelmezi, hogy elnökét egyszerűen leléptették. Nem kis bölcsesség és erőfeszítés kell a polgárháború elkerüléséhez.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!