2011. augusztus 22., 05:492011. augusztus 22., 05:49
Most viszont Băsescu ismét elővette az ötletet. A rendszer bevezetésének rációja elvileg az lenne, hogy kedvezőbb helyzetbe hozza az egykor általa elnökölt, és hozzá ma is feltétlenül lojális Demokrata-Liberális Pártot, hiszen ez a rendszer a nagy pártok számára kedvez a kisebbek rovására. A nagyobb támogatással rendelkező alakulatok ugyanis rendszerint az első két hely valamelyikén végeznek a választókerületek zömében, így attól függetlenül, hogy egy- vagy kétfordulós a rendszer, ők küldhetik a legtöbb képviselőt a parlamentbe. Csakhogy kérdéses, hogy jelenleg nagy pártnak számít-e a PDL. A gazdasági válság nyomán bevezetett megszorítások és a krízishelyzet kezelésére való szinte teljes képtelenség ugyanis alaposan megkoptatta a demokrata-liberálisok népszerűségét, így akár még az is megtörténhet, hogy a most ellenzéki szociáldemokraták és a liberálisok is megelőzik őket, ami a PDL-s szempontból legkedvezőtlenebb forgatókönyv esetén akár azzal is járhat, hogy be sem jut a parlamentbe. Számunkra azonban nem a PDL sorsa a legérdekesebb, hanem a magyar képviseleté. Egy hat-hét százalékos támogatottságú párt ugyanis egy ilyen rendszerben általában statisztaszerepre van kárhoztatva – kivéve azon régiókat, ahol erős a támogatottsága. Így a három székely megyében, illetve Biharban és Szatmárban – és talán Szilágyban – az RMDSZ elvinné a mandátumok zömét, de a szórványmegyék magyarsága képviselet nélkül maradna. Băsescu javaslata tehát külön veszélyt jelent a magyarokra nézve. A kérdés most az, hogy az államfő komolyan gondolja a dolgot, vagy egyszerűen csak tematizálni akarja a közbeszédet a választások előtti
utolsó évben – hogy addig se a PDL–RMDSZ-kormány mérsékelten sikeres tevékenységéről legyen szó.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.