2009. október 14., 11:242009. október 14., 11:24
Alig száradt fel a tinta a bizalmatlansági indítvány sikerét rögzítő jegyzőkönyvön, nemzetközi hírügynökségek máris olyan politikai válság kialakulásának veszélyére figyelmeztetnek, amely miatt megtörténhet, Románia nem lesz képes teljesíteni a Nemzetközi Valutaalappal kötött hitelmegállapodás feltételeit.
Márpedig a politikai alakulatok nem hosszú távú megoldásokban gondolkodnak, amikor szakértői kormány felállítását szorgalmazzák. Már az is sokatmondó, hogy a román pártok éppen most, a gazdasági és politikai válság kellős közepén dobnak a mélyvízbe egy, a nemzeti kisebbségek soraiból származó politikust, miközben hasonló variáns szóba sem kerülhetett a rendszerváltás óta.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a szebeni bürgermajszter technokrata kabinetének valójában a szociáldemokraták és a liberálisok is átmeneti szerepet szánnak, mivelhogy az államfőválasztások előtt egyikőjük sem meri felvállalni, hogy koalícióra lépjen egymással. E tekintetben kissé érthetetlen, Klaus Johannis miért hajlandó feladni „nyugdíjas” polgármesteri állását a miniszterelnökségért, amikor ő is tisztában van vele: az államfőválasztások után – akár Geoană, akár Băsescu nyerje a megmérettetést – meg fogják köszönni a szolgálatait, mivel a pártok hirtelen belátják, amit titkon most is tudnak: a román belpolitikában hosszú távon csakis politikai színezetű kormány életképes.
Éppen ezzel az átmeneti időszakkal magyarázható, hogy nyilatkozatok szintjén az RMDSZ is hajlik a szakértői kabinet támogatására – amiben persze közrejátszik, hogy a magyar alakulattól igencsak visszás lenne, ha éppen egy erdélyi szász politikus kormányfőjelöltségének tenne keresztbe.
A többi parlamenti párthoz hasonlóan azonban az RMDSZ is arra vár, hogy az államfőválasztás tisztázza a politikai erőviszonyokat, és majd ezek ismeretében kössön koalíciós megállapodást valamelyik román alakulattal. Markóék számítását egyedül a PSD–PDL-nagykoalíció újraalakulása húzná át, amely Băsescu újrázása esetén nem is tűnik lehetetlennek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok