VEZÉRCIKK – „Először fordul elő velem, hogy szégyellem magam amiatt, hogy ebben az országban élek. Románok = tolvajok.” Nem, nem a kolozsvári Sabin Ghermannak lett elege ismét Romániából, és még csak nem is egy forrófejű erdélyi magyarnak a többségi honfitársaival szembeni kifakadásáról van szó.
2017. február 01., 19:572017. február 01., 19:57
Andreea Răducan olimpiai és világbajnok tornásznál szakadt el a cérna azok után, hogy az előzetes aggályok és tiltakozások dacára a bukaresti kormány módosította a büntető törvénykönyvet és a bűnügyi perrendtartást. Az intézkedés nyomán a kolozsvári Aurelia Cristea volt parlamenti képviselő, egykori miniszter arra hivatkozva lépett ki a PSD-ből, hogy nem kívánja többé a nevét adni a kormánypártot irányító „bűnözői csoporthoz\". Lassan országszerte mindennapossá válnak az utcai tüntetések, bukaresti lakosok és panziótulajdonosok ingyenszállást biztosítanak azoknak a vidékieknek, akik részt kívánnak venni a fővárosi megmozdulásokon.
Ha esetleg eddig valaki nem érezte volna át a tavaly decemberi parlamenti választáson hatalomra jutott román balliberálisok leplezetlen szándékának súlyosságát, hát a fenti reakciók alapján megvilágosodhat. Azok után, hogy a Grindeanu-kormány kedden este előzetes bejelentés nélkül, suttyomban tűzte napirendjére a rendkívül vitatott és bírált rendelet- és törvénytervezeteket, immár senkinek se legyenek kétségei afelől, hogy a választási csalónak minősülő Liviu Dragnea és a többek között hamis tanúzással vádolt Călin Popescu-Tăriceanu vezette koalíció hadat üzent az igazságszolgáltatásnak, megpróbálva gátat szabni a korrupcióellenes küzdelemnek is.
No de ne essünk az RMDSZ hibájába, és ne ragadjunk le csupán a Btk.-módosítás formájánál. Elvégre ennél is vérlázítóbb maga az intézkedés tartalma, az, hogy számos bűncselekményt – közöttük mindenekelőtt a hivatali visszaélést, a hanyag kezelést, az érdekellentétet és a bűnpártolást – „megszelídített\" a háttérből Dragnea által, és mindenekelőtt a PSD-elnök megmentése érdekében dróton rángatott bábkormány. A Dragneán kívül politikusok és köztisztviselők – és ne feledjük: vádlottak – százait tisztára mosó kormány kevesebb mint egy hónappal a beiktatása után elérte, hogy nagyobb veszélyt jelent a demokráciára és a jogállamiságra, mint bármelyik eddigi elődje az elmúlt 27 évben.
Ezek után felmerül a kérdés: miként lehet megálljt parancsolni ennek a politikai bányászjárásnak? Bár a Btk.-módosítás az alkotmánybíróság asztalára kerül, a taláros testület valószínűleg nem tudja megakadályozni annak tíz napon belül történő hatálybalépését. Egyedül abban bízhatunk, hogy a tiltakozó akciók, a népharag, valamint a Brüsszelből, Berlinből és Washingtonból érkező nemtetszések hatására maga a kormány fog visszakozni, elejét véve a súlyos és mély politikai válságnak, ne adj isten, az utcai zavargásoknak. Végeredményben Dragnea és bandája nemcsak a romániai demokrácia és jogállam megroppanását kockáztatja, hanem azt is, hogy egy politikai klikk miatt milliók fogják szégyellni, hogy közük van ehhez az országhoz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!