Nagyot tévednek, akik azt hiszik, hogy Gigi Becali elítélése mérföldkő a román sportélet megtisztulásához vezető úton.
2013. május 22., 09:332013. május 22., 09:33
És nem csak azért, mert a Steaua tulajdonosa olyan tetteiért (telekspekuláció és önbíráskodás) bűnhődik, amelyeknek semmi közük nincs a labdarúgáshoz. És még csak azért sem, mert a messianisztikus fantazmagóriáival hírhedtté vált egykori juhászban nyoma sincs a bűntudatnak és a megbánásnak. Médiabohócként alighanem a rácsok mögül is éppen elég lerágni való csontot szolgáltat majd azoknak a sportcsatornáknak, amelyek tényezővé és véleményvezérré tették őt ebben az országban, és amelyeknek nagy része alighanem csődbe menne, ha ő valóban eltűnne a porondról.
Becali lecsukása mellett ugyanis másodrangú hírré vált, hogy elítélésével egy időben a legfelsőbb bíróság visszautalta másodfokra az átigazolási pénzek elsikkasztásával vádolt nyolc klubvezető és játékosügynök perét. Olyan emberekről van szó, akik már jóval Gigi Becali feltűnése előtt is mozgatták a szálakat a romániai futballban, akik elsősorban a kilencvenes évek és az ezredforduló vadkapitalizmusában aratták le labdarúgók tehetségének gyümölcseit. Olyan figurákról, akik immár ügyeik elévülésére játszva próbálják a végtelenségig húzni a most újratárgyalásra visszaküldött pert, követve a politikusok által kitaposott, jogértelmezések állandó csűrésére-csavarására épített utat. Ezek az emberek élelmességüknek, rámenősségüknek, ravaszságuknak, gátlástalanságuknak, illetve a sportbürokrácia útvesztőiben teljesen járatlan ügyfeleik naivságának köszönhetően nem vetettek, csak kaszáltak – szemben a Steaua primitíven őszinte tulajdonosával vagy a vele együtt, az elmúlt évtizedben feltűnő többi futballbefektetővel, akik előbb hozták a sportba a pénzt, mielőtt profit formájában kivitték volna a sikerek hozadékát.
Becali hűvösre tételével pürrhoszi győzelmet aratott a román igazságszolgáltatás. Az igazi jómadarak helyett csupán a leghangosabban rikácsoló papagáj akadt fenn a hálóban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!