Nagyot tévednek, akik azt hiszik, hogy Gigi Becali elítélése mérföldkő a román sportélet megtisztulásához vezető úton.
2013. május 22., 09:332013. május 22., 09:33
És nem csak azért, mert a Steaua tulajdonosa olyan tetteiért (telekspekuláció és önbíráskodás) bűnhődik, amelyeknek semmi közük nincs a labdarúgáshoz. És még csak azért sem, mert a messianisztikus fantazmagóriáival hírhedtté vált egykori juhászban nyoma sincs a bűntudatnak és a megbánásnak. Médiabohócként alighanem a rácsok mögül is éppen elég lerágni való csontot szolgáltat majd azoknak a sportcsatornáknak, amelyek tényezővé és véleményvezérré tették őt ebben az országban, és amelyeknek nagy része alighanem csődbe menne, ha ő valóban eltűnne a porondról.
Becali lecsukása mellett ugyanis másodrangú hírré vált, hogy elítélésével egy időben a legfelsőbb bíróság visszautalta másodfokra az átigazolási pénzek elsikkasztásával vádolt nyolc klubvezető és játékosügynök perét. Olyan emberekről van szó, akik már jóval Gigi Becali feltűnése előtt is mozgatták a szálakat a romániai futballban, akik elsősorban a kilencvenes évek és az ezredforduló vadkapitalizmusában aratták le labdarúgók tehetségének gyümölcseit. Olyan figurákról, akik immár ügyeik elévülésére játszva próbálják a végtelenségig húzni a most újratárgyalásra visszaküldött pert, követve a politikusok által kitaposott, jogértelmezések állandó csűrésére-csavarására épített utat. Ezek az emberek élelmességüknek, rámenősségüknek, ravaszságuknak, gátlástalanságuknak, illetve a sportbürokrácia útvesztőiben teljesen járatlan ügyfeleik naivságának köszönhetően nem vetettek, csak kaszáltak – szemben a Steaua primitíven őszinte tulajdonosával vagy a vele együtt, az elmúlt évtizedben feltűnő többi futballbefektetővel, akik előbb hozták a sportba a pénzt, mielőtt profit formájában kivitték volna a sikerek hozadékát.
Becali hűvösre tételével pürrhoszi győzelmet aratott a román igazságszolgáltatás. Az igazi jómadarak helyett csupán a leghangosabban rikácsoló papagáj akadt fenn a hálóban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!