2011. szeptember 02., 14:022011. szeptember 02., 14:02
Eckstein lépése vészharangkongatásként is értelmezhető, ezzel a jól mediatizálható áldozattal próbálja meg felhívni a szélesebb közvélemény figyelmét a verespataki bányaberuházás veszélyeire. Traian Băsescu ugyanis az elmúlt hetekben az eddig bizonytalan projekt első számú támogatójává vált, több ízben is vehemensen hangoztatta azon véleményét, hogy – ciánveszély ide vagy oda – a verespataki aranyat és ezüstöt mindenképpen ki kell termelni. Miután pedig éppen Eckstein volt az, aki néhány évvel ezelőtt a ciántechnológia betiltását kimondó törvényt próbált elfogadtatni a parlamentben, a lemondás természetes lépésnek tekinthető. Meg kell ugyanakkor azt is jegyezni, hogy a tanácsosi tisztségből való távozás nem csupán az államfőnek és a közvéleménynek, hanem az RMDSZ-nek küldött üzenetként is értelmezhető.
A szövetség ugyanis a jelek szerint beállt Băsescu és a PDL mögé, és úgy tűnik, immár egyáltalán nincs ellenére a környezetet jóvátehetetlenül tönkretevő, veszélyes, de jelentős anyagi haszonnal kecsegtető beruházás. Eckstein ezzel a lépéssel nyomatékosította azt a gesztust, hogy ő is aláírta azt a 77 civil szervezet által kezdeményezett, politikai felhangoktól sem mentes petíciót, amelyben Kelemen Hunor művelődési minisztert és egyben RMDSZ-elnököt ostorozzák a bányanyitás támogatása miatt. Lemondásával is jelezte, a petíció aláírása hiába verte ki Kelemennél a biztosítékot, és hiába fakadt ki a szövetségi elnök, mondván: vagy RMDSZ-tagként viselkedik, vagy oda megy, ahova akar – ő továbbra is hajlandó szembemenni a hivatalos állásponttal, ha azt károsnak tartja. Lépésével így tovább erősítette azon képet, hogy elvhű, saját útját járó politikus. Kérdés azonban, hogy mindennek mekkora a haszna. Az érdekvédelmi szervezetként indult RMDSZ egyre inkább pártként viselkedik, ennélfogva egyre kevésbé tolerálja a különutasságot – a verespataki ciános aranybánya pedig az erős politikai hátszélnek köszönhetően valószínűleg az Ecksteinéhez hasonló kamikázeakciók ellenére is mindenképpen megnyílik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok