2009. november 18., 11:092009. november 18., 11:09
Ezek a témák a korteshadjárat következő időszakában sem fogják uralni az elnöki tisztségre pályázók üzenetét. Hiszen vajon mit kezdjen a közönség például az olyan, a Zöld Párt színeiben induló jelölt (hogy ne mondják, csak a „nagyokkal” foglalkozunk) gyöngyszemével, miszerint Románia akkor lesz szabad ország, amikor a nép egy leszbikus és ateista roma nőt fog államfővé választani?
Mindamellett, hogy magával az ötlettel semmi bajunk sincs, egészen biztos, hogy ez a végkifejlet teremtene összjólétet? Az idei romániai államfőválasztás során tulajdonképpen nem a polgároknak tett kínálatok, sőt még csak nem is a jelöltek, hanem a doszsziék küzdenek egymással. Egyik-másik jelölttel kapcsolatban teljesen véletlenül most, a kampányhajrában kerülnek napvilágra olyan adatok, információk, amelyek gazdái már hoszszú ideje vártak arra, hogy előrántsák őket a fiókok mélyéről.
A szociáldemokrata Mircea Geoanának fél évvel később kell számot adnia arról, kinek a kegyeit kereste áprilisban Moszkvában, és hogy valóban az anyósa bankszámlájára térítette-e el kampánypénzei egy részét. Az újrázni készülő Traian Băsescu pedig egy frissen megjelent (az időzítés merő véletlen persze) kötetben szereplő adatok alapján kénytelen megválaszolni: valóban fizetett-e a román állam az elrabolt újságírókért a terroristáknak, ígért-e szabad elmenekülést az akció megszervezésével vádolt szíriai üzletembernek, befolyásolta-e a nyomozó hatóság munkáját?
Nyugodjunk meg, ezekre a kérdésekre valószínűleg soha a büdös életben nem kapunk választ, a legnagyobb baj viszont az, hogy a sufniból előrángatott dossziék keltette hangulat közepette egyelőre arra sem fogunk: megkapja-e az ország a soron következő hitelrészletet, változik-e jövőre az egységes adókulcs és az áfa, feltámad-e a gazdaság. Persze az is igaz, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása sokkal nagyobb felelősséget igényel, mint a rendelésre kiszivárogtatott adatok gumicsontját rágcsálni nap mint nap.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok