2011. március 07., 10:512011. március 07., 10:51
Inni is kellett rendesen, legalább a havi fizetés egynegyedét. Mivel minden faluban volt buli, éjfél után át lehetett gyalogolni a szomszédba és kérni pár pofont. Manapság már más a módi. Csak városon és egy-egy magát városnak képzelő faluban van klub, mert a diszkó már nem menő, azt nem lájkolják a fiatalok. Taxival mennek oda s vissza, mert az presztízskérdés. Útközben az éjjelnappaliban bevásárolnak innivalóból, mert a nagypapa pincéjében áll a víz, a klubban pedig a csillagos eget veri az árlista. A bulira hangolódva aztán fű alatt jól lerészegednek, és fejest ugranak a banzájba. A zenéről nem tudunk érdemben beszélni, mert azt jobb, ha nem is hozzuk szóba.
A falusi diszkóérzés és létforma végleg megszűnt, és sajnos már a házibulik hangulata sem idézi. Nem vagyok vén csont, aki réveteg tekintettel a múltat siratja, de akkor azért mindennek megvolt a maga szertartásos jellege. A legjobb, Magyarországról csempészett metálos pólónkat vettük fel, amelyet még kimosni sem engedtünk, nehogy lekopjon róla a kedvenc együttesünk emblémája. Jól bekölniztük magunkat, és szétvagdaltuk a frissen vásárolt farmernadrágunk mindkét szárát. Nagymamánk csaknem szívszélhűdést kapott, amikor meglátott, hiszen a kis kollektivista nyugdíjából ruházott minket, a farmert pedig a szomszéd unokahúgának nagybátyjával hozatta, aki Magyarban volt kifliárus.
Boldog idők! Aztán hajnalban, amikor a kebelbarátunkat befektettük az előttük lévő árokba – majd az apja beviszi, ha vasárnap reggel a templomba menet meglátja –, hazatántorogtunk, de a házba csak alsónadrágban volt szabad belépni. Nem, egyáltalán nem volt perverz a család, csak annyira beleitta magát a ruházatunkba az alkoholgőz és a többtonnányi elszívott cigaretta füstje, hogy még a kutya sem volt hajlandó a szárítókötél alá feküdni, ahol a friss szellő lengette őket.
Bőrünkbe véste magát a hangulat! Mert hangulat az volt, amikor a lassú metálballadák hevében minden feketébe öltözött rocker sírva térdepelt a régi óvoda konyhájában, ahol szombatonként a diszkót rendezték. Ott értünk férfivá! Kiskorunkban a tejbegrízt tálalták fel nekünk azon az asztalon, amelyiken később a bort mérték. Minden a régi maradt, az épület is, csak a felhasználási módját dekonstruálta az idő. A legszebb pedig az, hogy a szemben álló raktárból hamarosan klub lesz.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.