2009. november 09., 10:382009. november 09., 10:38
A PDL-s pártkatona, Liviu Negoiţă jelölése ugyan még Lucian Croitorunál is elfogadhatatlanabb az ellenzék számára, ám arra számít, hogy az ország fölött Damoklész kardjaként lebegő fizetésképtelenség réme miatt – a Nemzetközi Valutaalap jelen állás szerint csak akkor hajlandó folyósítani a beígért hitelt, ha a mostani ügyvezető kabinet helyett teljes jogú kormány alakul, amely jogosult a költségvetés beterjesztésére – az ellenzék inkább beadja a derekát, és megszavazza a Negoiţă-kabinetet.
Csakhogy ez kétélű fegyver is lehet, hiszen úgy néz ki, az ellenzék csak azért is kitart saját jelöltje mellett. Az interregnum idején ugyanis az Emil Boc vezette PDL-s kisebbségi ügyvivő kormány marad hatalmon, és ennek kell megküzdenie a beállt válsághelyzettel. Ha pedig valaki kérdőre vonná az ellenzéki koalíciót, nyugodt szívvel felelhetik: ők bármikor hajlandóak egy, a parlamenti pártok nagy többségének támogatást élvező jelöltet megszavazni, csak végre jelölje azt a személyt az államfő, aki valóban független – ha már átmeneti szakértői kormányról van szó.
Ráadásul ez az álláspont a Băsescu által egyedüli szempontnak tartott demokratikus többségi elven alapszik – hiszen az államfő az, aki szerint a kormányfői megbizatás a legtöbb mandátummal rendelkező erőnek jár. Ez ugyan szerinte a PDL, amelynek három egész mandátummal több jutott a furcsa választási rendszer visszásságai miatt, mint a nála több szavazatot kapott PSD-nek, ám ezt túlzás lenne jelentős többségnek nevezni, már csak azért is, mert 33 százalékhoz közeli eredményével teljesen elszigetelt a parlamentben.
Ebben a helyzetben a két alternatíva közül kétségtelenül Klaus Johannis kormányalakításra való felkérése jelentené a demokratikus és alkotmányos megoldást. Lehet persze Johannist „dísznémetezni”, de gondoljunk bele: még mindig jobb egy dísznémet a parlamenti többségnek felelősséggel tartozó kormány élén, mint egy díszkabinetet vezető díszkormányfő, aki egyetlen, teljhatalomra törő díszpinty bábja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok