2012. január 27., 09:302012. január 27., 09:30
Hogy ennek mennyi az igazságmagva, azt döntse el mindenki saját hatáskörben. Azt viszont kijelenthetem, hogy az információtechnológiai cégek előkelő helyet foglalhatnának el azon a képzeletbeli listán, amelyen a magyar nemzet ellenségeit szedjük csokorba. Hogy miért ragadtatom magam ilyen radikális kijelentésre? Nos, azért, mert görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy a polgári jogegyenlőség jegyében anyanyelvemen intézhessem ügyeimet. Ezért kimondottan fölháborít, hogy például a nemzetközi bankok helyi fiókintézményei nem veszik maguknak a fáradságot, hogy automatáikat – amelyeken amúgy a román mellett még legalább két nyelven lehet az ügyeket intézni – magyarul is megtanítsák. Mert hát szép dolog a kozmopolitizmus, meg a globalizálódó bolygón nem árt a világnyelvek ismerete, de azért bármely multicég részéről minimum bunkóság, ha épp egy olyan nemzet nyelvére tesz magasról, amely jelentős számban és őshonos közösségként él azon a vidéken, ahol éppen profitszerzési céllal megtelepedni készül. (Igaz, ebben a tekintetben a helyi viszonyokkal amúgy sokkal inkább tisztában levő hatóságok sem jobbak.) Két bank automatája ajánlotta fel eddig a magyar nyelv használatát opcióként, ebből az egyik alanyi jogon, mivel magyar pénzintézet, a másik viszont meglepő módon egy olasz tulajdonú török bank volt. Hiába, holmi doberdók meg isonzók nem foszlathatták szét az olasz–magyar barátságot. Ám nem mindenki olyan engedékeny, mint a taljánok. Az amerikai közösségi háló például csak valami archaikus formában engedi föltüntetni szülővárosom nevét – Nagy-Váradot írhatok, Nagyváradot viszont nem, mintha a 18. században lennénk. Utána ráadásul ellentmondást nem tűrően odabiggyeszti, hogy Bihor, Romania, nehogy elfelejtsem, hol is élek. Az okostelefonom viszont még ennél is szemetebb: ha az automatikus időjárásjelző menübe beírom ékes magyarsággal, hogy a nagyváradi időjárásra vagyok kíváncsi, akkor kis gondolkodás után megkérdi, hogy ugye Oradea, ROU érdekel? Természetesen nem, te nyomorult – mormolom, de nincs választásom. Hiába ismeri a Nagyvárad nevet, nem hajlandó használni. Szóval a telefon lehet, hogy okos, de biztosan nem értelmes. A program készítői és működtetői meg még kevésbé.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.