2012. január 23., 08:142012. január 23., 08:14
Legutóbb például a nyári kánikula gázszámlára gyakorolt jótékony hatása következtében sikerült némi kis pénzt megtakarítanom, s hogy ne szálljon el a semmibe, szeptemberben gondoltam, megpróbálom előre kifizetni a kábeltévés-internetes-telefonos közös csomagot. Lehetséges volt, december végéig. Négy hónapra háromszáz lej körüli összeget fizettem és megkérdeztem, nem kell-e havonta benéznem, ha a telefonnal túllépem a keretet, fizessem ki.
A pult mögött ülő hölgy azt mondta, ne fáradjak ilyesmivel, majd januárban, amikor ismét bejövök, kifizetem. Visszakérdeztem, hogy ez biztos-e, megnyugtatott, hogy igen, s még mielőtt eljöttem volna – immár harmadjára! – megemlítettem, hogy akkor majd csak januárban jövök. Aztán pedig ültem a babérjaimon – és használtam a telefont. December vége felé aztán egy nap az első számok bepötyögtetése után egy kellemetlen gépi hang beszól: ez a szám le van tiltva. Sebaj, majd később, majd másnap… nem és nem. A hibabejelentőnél aztán egy okoskodó, arrogáns férfihang kioktatott: ne csodálkozzam a letiltáson, hisz nincs kifizetve. Mi?! Hát szeptemberben… Igen, de túlbeszéltem magam huszonvalahány lejjel. Háromszor kérdeztem meg…
Az őket nem érdekli. De legalább beszólhattak volna, hogy fizessem. Az nem tartozik az ő feladatuk közé. Másnap mentem fizetni. Ott elmondtam ugyanazt, a válasz még ingerültebb volt: hol láttam én még telefondíjat előre fizetni?! Épp náluk, amikor szeptemberben nemcsak elvették a pénzem, de hiába kérdeztem háromszor… A válasz egy vállrándítás volt. Erre jelent meg egy tavalyi emlékkép, amikor a hazaküldött számlán vagy kéthavi hátralékkal szerepeltünk, hozzáadva a „kötelező” késedelmi kamatokat, és ugyanannál a pultnál azt mondták, hogy amilyen számlát a posta hoz, azt nekem nem kell megnéznem. Akkor miért küldik? Az pedig nem az én dolgom.
Ez akkortájt volt, amikor a „híres” váradi kábelszolgáltató országos monopóliumálmokat kezdett el dédelgetni. Nem az én dolgom, amíg nem az én bőrömre megy. A hajdani betyárok is csak úgy előugrottak, és pénzt vagy életet követeltek a disznólábnak nevezett pisztolyukkal. Ha nem erről volt szó, akkor figyelmeztették azt, akinek kezet nyújtottak, hogy az nem disznóláb. A becsületes betyár így járt el, de a digi betyárok világában, különösen monopolhelyzetben, nem ismerik a becsület fogalmát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok