A delfin is ember. Nagyjából így értelmezhető az a kezdeményezés, amely egy román parlamenti képviselőtől ered, és amely ugyanolyan büntetést irányoz elő azok számára, akik elpusztítanak egy delfint, mintha embert öltek volna.
2014. február 22., 12:082014. február 22., 12:08
Az ötletgazda az a Remus Cernea, aki zöld aktivistaként vált ismertté, és jelenleg független parlamenti képviselőként áll elő hol többé, hol kevésbé vad ötletekkel.
Cernea célja az, hogy megóvja a kipusztulástól a többek között a Fekete-tengerben is őshonos delfineket, ezért tenné őket szinte egyenlővé az emberekkel. Ezért azt szeretné, ha a delfineket „nem emberi személyekké\" nyilvánítanák, lévén hogy fejlett intelligenciával és saját személyiséggel rendelkeznek.
A kezdeményezés végső célja – a delfinek megóvása – alapvetően rokonszenves, de az eléréséhez kiválasztott eszköz nem biztos, hogy a legjobb. Elvégre arról az országról beszélünk, ahol nemhogy az őshonos tengeri emlősöknek, de őshonos emberi közösségeknek sincsenek azonos jogai a többségével. Ilyen körülmények között kétséges, hogy létezik-e politikai szándék a delfiniesség elleni bűncselekményeket elkövető személyek példás megbüntetésére.
A kezdeményezés problémás lehet abból a szempontból is, hogyha a román felségvizekben élő delfineket kvázi emberi jogokkal ruháznák fel, akkor elvileg személyi okmányokkal is el kellene látni őket, ami azt vonná maga után, hogy automatikusan román állampolgárokká válnának.
Ez persze egyrészt jó, mert az uniós állampolgárságot is automatikusan megkapnák, viszont amíg az ország be nem lép a schengeni övezetbe, addig például határellenőrzési pontokat kellene kiépíteni a bolgár és a román felségvizek határán, hiszen a minimális ellenőrzési procedúrát végre kell hajtani. Ellenkező esetben a romák mellett még az illegális bevándorlónak minősülő, illetve határsértő romániai delfinek miatt is elővennék a célországok kormányai a román vezetőket.
Persze érdekes a felvetés, és akár még fel is karolhatnánk, legfeljebb majd közösen küzdünk a szimpatikus tengeri emlősökkel azért, hogy a delfinnyelvet nyilvánítsák hivatalos regionális nyelvvé a Fekete-tenger Romániához tartozó szakaszán. Amilyenek most a trendek, úgyis könnyebb lenne ehhez nemzetközi támogatást szerezni, mint ahhoz, hogy a magyar nyelv kapjon hasonló státust Erdélyben és a Partiumban.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!