2009. augusztus 26., 11:262009. augusztus 26., 11:26
Hiszen aligha kétséges, hogy torz az a közalkalmazotti szférában ma alkalmazott rendszer, amelyben a legmagasabb bér a legalacsonyabb huszonkilencszerese, és e torzulás tizenötszörös szorzóra tervezett lefaragása is csak óvatosan közelíti a normalitást. Elvileg azzal is egyet lehet érteni, hogy a béreket a betöltött állások fontossága, felelősségtöltete, nehézségi foka és az eme állásokhoz kötött felkészültség szerint kell árnyalni, megszüntetve egyszersmind azokat a kiváltságokat, amelyeket a most hatályos harminckilenc bértörvény kiskapui a piramis felsőbb részén elhelyezkedők számára lehetővé tesznek.
És vajon ki nem ért azzal egyet, hogy általában, de a közalkalmazotti (rang?)létrának is az alján álló pályakezdőknek, főleg a fiataloknak volna inkább szüksége nagyobb bérre az induláshoz, fészekrakáshoz, mint a magukat anyagilag nagyrészt már megalapozottaknak? A Boc-kormány a darázsfészeknek csak igen kis részébe nyúl bele (egyelőre?), a jelek szerint azt is a Nemzetközi Valutaalap által meghatározott határidő nyomására. Mégpedig ellentmondásosan. Hiszen miközben a PDL–PSD-kormánykoalíció közel háromnegyedes többséget tudhat magáénak, úgynevezett felelősségvállalással miért kerülné meg a tervezet parlamenti vitáját?
Hacsak nem a Tisztelt Ház működési hatásfoka tudatában. S ha ez így van, érdemes fenntartani az igen költséges kétkamarás parlamentet? És a 2015-ig elbocsátandó több mint háromszázezer közalkalmazott szociális védelmét, munkanélküli státusát miből fedezné? Hacsak részben nem emezek „felszabaduló” bérkeretéből és az adófizetők pénzéből. Nem vitás: húsz évvel a rendszerváltozás után tényleg ideje volna Romániában olyasfajta szerkezeti átalakításnak, amely például a nem kevésbé fontos oktatást, az igazi szubszidiaritást is érinti. És – a jövedelmeknél maradva, de az idősebbekért is szólva – azt a nyugdíjrendszert, amely szintúgy megszüntetné a kiváltságokat, és a ki tudja hányszoros szorzókat. Itt is volna, amit faragni. Például a volt(?) szekusok, milicisták, pártaktivisták, katonatisztek pénzben számolt kiváltságaiból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok