2009. április 09., 11:292009. április 09., 11:29
Gondolkodás nélkül kiáltotta ki bűnbaknak Romániát. (Persze nem kizárt, hogy az ügyben nem is volt szükség a moldovai hírszerző szervek hosszas munkájára, mivel boldogan kisegítette őket néhány fülessel a baráti KGB-utód FSZB Moszkvából). A chişinăui vádaskodásokkal szemben ugyanakkor kevésbé valószínű, hogy valóban Románia állna a tüntetések mögött. Igaz ugyan, hogy a fiatalok román nemzeti lobogókat lengettek, de ezt inkább belső meggyőződésből, mint külső buzdításra tették. Romániának jelenleg nem érdeke, hogy a gazdasági válság kellős közepén a hátára vegye az Európa egyik legszegényebb országaként számon tartott Moldovát. Ha van valaki, akinek a moldovai helyzet destabilizálódása jól jön, akkor azt nem a Balkán irányában kell keresni, sokkal inkább Észak-Keletre. Moszkva keresve sem találhatott volna jobb alkalmat, hogy ismét borsot törjön a Nyugat, valamint az egykor érdekszférájába tartozó volt kommunista országok orra alá. Erre utal az is, hogy ahelyett, hogy nyugalomra intene, az orosz külügy gerjeszti a Románia-ellenes hangulatot, a moszkvai és a chişinăui retorika elemei pedig kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Oroszország számára ugyanis Románia jelenti ez EU „lágy altestét”: a román–moldáv viszony ellentmondásosságát kihasználva sikeresen keltheti azt az érzést, hogy az ország instabilitási tényező, amely továbbra sem tett le a határok megváltoztatásáról, ezáltal pedig súlyos konfliktusokat gerjeszthet. Amellett, hogy így vág vissza Bukarest, és főleg Băsescu elnök elmúlt években főleg energetikai kérdésekben elhangzott oroszellenes kiejelentései miatt, a mostani konfliktus ahhoz is jól jön Moszkva számára, hogy még több katonát állomásoztasson az EU határainak közelében. A Moszkva bábjaként számon tartott transznisztriai kormány teljesen spontán és meglepő módon tegnap már kérte is, hogy Oroszország növelje a szakadár köztársaságban állomásozó „békefenntartók” számát…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok