2011. április 12., 09:412011. április 12., 09:41
Névvel és termettel poénkodni tehát enyhén szólva bunkóság – s nagyon útszéli, hatásvadász újdondásznak kell lennie annak, aki ilyesmire vetemedik. Csakhogy az újabb és újabb sütetű, immáron – állítólag! – nem párt(katona)listáról, hanem egyéni érdemeik elismeréseként honatyává/-anyává felkent „politikusok” a Tisztelt Házba vonulásuk előtt nem részesülnek sajtóetikai fejtágítóban (gyerekszoba pedig nem található minden háztájiban) – nem kell csodálkoznunk, ha mondhatni naponta röpítenek fel egy-egy szaftos bunkóságot valamelyik saját vagy ellenpártbeli kollégájukkal kapcsolatban.
A legnagyobb kormányzó párt tagjai sem akadémiai finomkodásaikról híresek, nem lepett tehát meg, hogy soraikból szivárgott ki az egyik legutóbbi, százszorszépre hajazó nyelvi nyalánkság: valamelyik gyűlésükön valaki olyasmit mondott, hogy húzz innen az ördögbe, te törpe, hagyj minket végre békén! Nosza lecsapott az újdondászhad a hírre és a magukat komoly televízióknak tartó adókon elkezdték osztani-szorozni, ki is lehetett a címzett, ki a feladó stb. Nagyjából már-már megegyeztek, hogy ha nem is ölebtermete, de sorozatos öles melléfogásai miatt a miniszterelnökre gondolt – volna – az, aki mondta, amikor egyszer csak az említett párt egyik nagyhangú tagja bedobta a svédcsavart. Éppen készültem csatornát váltani, de a hallottaktól heveny hányinger fogott el. A „nagy” politikus ugyanis huncutkás mosollyal bejelentette: ha jól emlékszik, valójában neki szólt ez a letörpézés egy magasabb kolléga részéről. Miután ezt imígyen elmondta, diadalmasan belemosolygott a kamerába, mintegy várva a hatást: na, ezt überolja valaki! Lám csak, mire képes az „igazi” ember pártbéli és állami főnökéért!
Hát, igen. Sok mindenre képes. Még ilyesmikre is. Bár mit értek én ezekhez a magas dolgokhoz: nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek politikus. Hányingeremet úgy próbáltam legyűrni, hogy elképzeltem, amint egymást agyontaposva csörtetnek előre a sorban a különböző rendű, rangú, magasságú és mélységű honszülők, maguknak követelve a – véletlenül (?!) elhangzott – törpeséget. Immár a nevetéstől jött rám az öklendezés, de az is elmúlt: leoltottam a televíziót.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!