JEGYZET – Az utolsó métereken még összefognak a felkentek, és félretéve mindenféle acsarkodást harcolni kezdenek a szélcsend ellen.
2016. október 25., 19:002016. október 25., 19:00
Az a legszörnyűbb ugyanis, ha hirtelen beáll a szélcsend, és december elejéig meg se rezzenne a levegő az egész országban. Brrr, még rágondolni is rossz! Mert képzeljük csak el, mi volna, ha a legmodernebb szélgépekre sem hallgatva, a makacs szélcsend csak azért sem akarna bár egy kicsit feloldódni!
A sok örökmozgó, balról jobbra és jobbról balra látványosan átugró, vagy szilvafának álcázva magát csak úgy titkon, fű alatt átmászó nem tudná, honnan fúj a szél: melyik kisvezér lesz hirtelen éretté, és melyik nagykutyából válik egyik napról a másikra vinnyogó öleb. Mert az utóbbi hetekben-hónapokban látványos átstrukturálódás ment végbe a pártok palettáján. Az örök baloldali szocdemek például jobboldali populista jó-, sőt jobblétről kezdtek el papolni. Az egykor balról induló, majd egy reggelen jobboldalukon ébredő hajdani demokraták, miután odacsapódtak a világszerte inkább balos, de nálunk kivételesen a jobbszárnyat erősítő liberálisokhoz, már csak jobboskodnak, a tervbe vett változtatásuk viszont inkább a balogokra hajaz.
Egyébként fölösleges is ezt a jó kétszáz éve, a Bastille-rombolás után alkotmányozásba fogók széksorainak helyzete szerint elnevezett ideológiát emlegetni, mert már nagyon kimenőben van a politikailag korrekt világ eszmeiségéből. Hirtelen eltűnt a nagy kínnal-bajjal, más pártok hátán mindig befutó, magát hivatalosan konzervatívnak nevező, de szociohumanistaként meghatározó párt, a nemzeti érdeket folyton emlegető másik tömörülés, liberálisból is van két formáció, és a sor végéről nyomulnak előre a bevallottan nacionalista pártocskák. Bocsánat, egyelőre még pártocskák, mert ha sikerül a „duzzasztógátat” időben befejezni, akkor érvényesülni fog a hátulsó pár(t) fuss előre effektus.
Csak ez a fránya szélcsend ne volna, s a váltani igyekvők végre megérezhetnék, merről is fúj a rég áhított légmozgás. Bár a politikai érzékkel zsigerből megáldottak, mint a volt miniszterelnök Ponta, ismerik a dörgést: több vasat tartanak a tűzben, hogy amikor végre feltámad a szél, mondhassák: a másik vasat az ellenség tette oda az ő nevükben. Hamarosan beindul a hivatalos kampányhónap, kíváncsi vagyok, lehet-e még fokozni az eddigi sok mocskot. De bízom a bizánci-fanarióta szellem leleményességében, és várom a jó hosszú magyarázkodást, ami jó ürügy lesz, hogy minden maradjon a régiben!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!