Korán örültem, amikor azt hittem, hogy végleg eltűntek a kilencvenes évek gazdasági intézkedései álnéven teremtett káosz elengedhetetlen tartozékai, az agyafúrt koldusok és a csalafinta, maszkabálhoz öltözött kéregetők hada.
2013. május 13., 10:492013. május 13., 10:49
Feltehetőleg nem csupán szülővárosomat szerencséltették jelenlétükkel a felkötött kezű-lábú, de a ritkán előforduló ellenőrzés vészhelyzetében villámgyorsan futni tudó purdéhad, a sarki házak takarásában a közösségi gyerekeket az éppen érkező „váltásnak\" a karjába nyomó ráncos szoknyások, illetve a nem létező kolostorok számára gyűjtő, szerzetesnek-apácának beöltözött ájtatos manók serege, de hogy Váradon hemzsegtek a kilencvenes évek elején-derekán, az biztos. Egészen odáig vetemedtek, hogy rángatták a járókelők karját, kiszabott összeget követelve.
Emlékszem, milyen jót nevettem, amikor egy akkori inflációs ezrest akarónak nagyon komolyan azt válaszoltam, hogy adj te énnekem kettőt. Döbbenten meredt rám, elengedte a karom, és mehettem tovább. De olyan is volt, aki keresztbe feküdt a központi Körös-hídon, és a maga elképzelései szerint Jób alakját utánozva jajveszékelt – nem lehetett érteni miért és miről, de szörnyű hangokat volt képes előcsalni magából.
Ebben az időben virágoztak a különböző óriásnyereményeket ígérő bingójátékok is: minden magára valamit is adó tévéállomás szervezett hasonlót, beígérve, hogy az ő szelvényeikkel biztosan bejuthat bárki az édenek édenébe. Aztán eltűntek a városból a koldusok, nyugodtan le lehetett ülni kávézni-fagyizni, senki nem zavart a nyüszítő kéregetéssel, és megszűntek a helyi, illetve országos szórású álomgyárak is. A mostani serdülők nem is igen tudják, mi az a bingóláz. Bocsánat, eddig nem tudták, mert most újraindul az óriáspénzekkel kecsegtető, a hétvégeket rózsaszínre mázoló játéksorozat.
És a váradi korzó megint hemzseg a kéregetőktől. De most mintha újabb módszereket is kitaláltak volna: az időközben többé-kevésbé elterjedt jótékonykodó adakozások mintájára megállnak melletted, megmutatnak egy gyermekképet, mondanak valamilyen betegséget és egy összeget. A hiszékenyek pedig ugyanúgy megszánják az állítólagos kis beteget, ahogy tizenöt-húsz éve megesett a szívük a tatarozásra szoruló kolostorokon és templomokon. Tény, hogy visszaléptünk egy nagyot. Vagy pozitívan: csak előre, ha hátra is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!