VEZÉRCIKK – A Prut mindkét oldalán csattanós pofont kapott az egyesüléspárti mozgalom a moldovai államfőválasztás nyomán.
2016. november 14., 19:312016. november 14., 19:31
A szocialista Igor Dodon megválasztásával kíméletlen ellenfelet kaptak a „két független román állam\" unióját szorgalmazó erők, sőt gyakorlatilag beláthatatlan távolságra került az egyesek által régóta dédelgetett nagyromán egyesülés. A szocialista Dodon személyében olyan politikus költözik be a chișinăui elnöki palotába, aki felül kívánja vizsgáltatni hazájának az Európai Unióval kötött társulási szerződését, és erőteljesen támogatja a 3,5 milliós, súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő ország föderalizációját és Moszkvához való közeledését.
De a megválasztott államfő nem éri be ennyivel: referendumon akarja kibővíteni a jelenleg még meglehetősen korlátozott elnöki jogköröket, továbbá előrehozott parlamenti választások kicsikarásával akarja eltávolítani a hatalomból a fungáló Európa-párti chișinăui kormányt, hogy egy hozzá közel álló kabinettel tudja megvalósítani elképzeléseit. Ja és mindemellett még az unionista mozgalmat is be kívánja tiltani az országban.
Mondani sem kell, hogy ez a lehető legkedvezőtlenebb forgatókönyv a Pruton túli testvérnépet az orosz befolyás alól folyamatosan kivonni igyekvő Bukarest számára. A román politikai osztály bevallottan csalódásként éli meg, hogy az elmúlt évtizedekben a gazdaság, az oktatás és a diplomácia terén nyújtott támogatás ellenére a moldovai társadalom nem tette le egyértelműen a garast az „anyaország\" mellett.
Ezzel a – többek között Traian Băsescu volt államfő által képviselt – állásponttal csak az a baj, hogy kizárólagosságra törekszik, arra igyekszik rávenni a volt szovjet tagköztársaságot, hogy válasszon Kelet és Nyugat között. Holott Moldova rendkívül megosztott ország, már csak az államfőválasztás igencsak szoros eredménye, valamint a Dodon megválasztása ellen rendezett hétfői utcai tüntetés is erre utal. Vagyis bármennyire próbálják sokan végérvényesen elszakítani az orosz érdekszférától, mindez többek között a több évtizedes szovjet uralom okán sem könnyű.
Végeredményben a moldovaiak valahogy úgy vannak vele, hogy igazából nem bánnák, ha a mindenkori chișinăui kormány Moszkvával, Bukaresttel és Brüsszellel egyaránt párbeszédképes lenne, ennek pedig az ő életszínvonaluk látná a hasznát. Moldova eddigi vezetőivel ugyanis nem az volt a baj, hogy hol Kelet, hol Nyugat felé kacsingattak, hanem hogy nem voltak képesek fejlődési pályára állítani az országot. Amely az oroszbarát és Európa-párti, a Romániával való egyesülést támogató, illetve azt elutasító politikusok acsarkodása közepette megmaradt Európa egyik legszegényebb országának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!