Ironikus, hogy a román kormány csupán egy nappal azt követően kívánja elfogadtatni a decentralizációról szóló törvényt, hogy a kormány helyi képviselete Kovászna megyében kísérletet tett arra, hogy megakadályozza a helyi közösséget akarata kinyilvánításában.
2013. november 18., 18:012013. november 18., 18:01
2013. november 18., 18:062013. november 18., 18:06
Miközben ugyanis Victor Ponta kormányfő és Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes egyik kezével ad, amikor bizonyos állami hatáskörben levő intézményeket önkormányzati hatáskörbe utal át, a másikkal elvesz, amikor helyi képviselőjét arra utasítja egy megyében, hogy gördítsen akadályokat a helyi közösség véleménynyilvánítási szabadsága útjába arról, hogy mely megyékkel kíván közös fejlesztési régióba tartozni.
Ebből a szempontból másodlagos jelentőségű, hogy az RMDSZ kezdeményezése kampánycélokat szolgál vagy sem. A hatalom képviselői a valós decentralizáció hiányát, a központi akarat helyi érdekeket felülíró mivoltát bizonyítják azzal, hogy olyan témákban próbálják elhallgattatni a helyi közösségeket, amelyek kizárólag őket érintik.
A népszavazás arról szólna, hogy a három érintett székelyföldi, illetve szintén három partiumi megye lakói akarják-e azt, hogy külön fejlesztési régiót alkossanak. Ez nem közigazgatási változás, csupán azt a célt szolgálja, hogy a közös gazdasági, kulturális és történelmi gyökerekkel rendelkező megyék hatékonyabban tudjanak élni az uniós forrásokkal. Bár tény, hogy a Biharból, Szatmárból és Szilágyból álló partiumi, valamint a Hargita, Kovászna és Maros megyéből álló székelyföldi fejlesztési régió a legkedvezőbb a magyar közösség számára, az ott élő románk számára is ugyanolyan előnyös lenne a létrejöttük. Vélhetően ennek is betudható a központi hatalom képviselőinek igyekezete a referendumok megakadályozására.
Hiszen fennáll a veszélye, hogy a helyiek számára kedvezőbb régióbeosztást a helyi román polgárok jelentős része is megszavazná, ami azt jelentené, hogy nemzetiségtől függetlenül közös front jönne létre a helyi érdekek képviseletére a központi hatalommal szemben. Ezt pedig a jelek szerint Bukarest olyan veszélyesnek tartja, hogy még az érintett megyékben élő román közösségek érdekeit is feláldozza a kezdeményezés megtorpedózása érdekében.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!