Eldőlt: nemhogy az európai, de a romániai élsport számára is megszűnt létezni a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim női kézilabdacsapata.
2013. május 30., 09:432013. május 30., 09:43
Meglehet, az ország egyik legsikeresebb klubjának sírját a kiszámíthatatlan hazai gazdasági környezet, a kudarcot kudarcra halmozó, dilettantizmussal párosuló privatizáció ásta meg. Viszont a képlet akkor sem ilyen egyszerű, ha az Olt-parti város védjegyének számító csapatot szponzoráló vegyipari üzem csődjéhez alaposan hozzájárult a román állam hanyagsága is. A legnagyobb baj a mentalitással van.
Gazdasági válság ide vagy oda, felfoghatatlan, hogy a kormány, a sportért felelős illetékesek, a helyi önkormányzat, nem utolsósorban a tehetős vállalkozók miként hagynak elpusztulni egy sztárcsapatot, amelynek agóniája kísértetiesen hasonlít a magyar női kézilabda második BL-serlegét 1999-ben begyűjtő, majd a helyi vasmű összeomlása miatt ellehetetlenült álomklub, a Dunaferr hanyatlásához. Miközben sokak szerint lehetetlenség összehasonlítani a különböző sportágakban elért teljesítményt, a siker mégiscsak objektív mérce a csapatsportban. Márpedig hol áll attól bármelyik hazai labdarúgócsapat, hogy – az Oltchim 2010-es bravúrjához hasonlóan – BL-döntőt játsszon? Ehhez képest a Liga 1 számos gárdájának költségvetése meghaladja a tízmillió eurót, miközben a zsinórban hetedik bajnoki címét megszerző vâlceai gárda fennmaradásához szükséges másfél milliót nem sikerült összekaparni.
A kudarcban oroszlánrésze van a lokálpatriotizmus hiányának, közrejátszik viszont az is: a hazai társadalom többsége számára még mindig a futballeredmények a mérvadóak, a politikusok is itt látnak voksszerzési lehetőséget. Szatmárnémeti szolgáltatta erre a legfrissebb példát, ahol a helyi önkormányzat a hazai élvonalban bronzérmet nyert női kosárlabdázók büdzséjét lefaragta, míg a másodosztályba feljutott futballklubét megemelte. És akkor a központi és helyi hatóságok által épp hogy megtűrt, a lakosság körében viszont egyre népszerűbb tömegsportok támogatásáról nem is beszéltünk.
Gheorghe Hagi a közelmúltban Bukarest számára intő jelként méltatta a magyar sport állami támogatási rendszerét. Legalább egy futballlegenda véleményét illene meghallgatni...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!