A nyilvános megnyilatkozás után alkalmazniuk kell az állampolgársági törvényt, és meg kell fosztaniuk a szlovák állampolgárságuktól azokat, akik a magyar állampolgárságot is felvették. Mire jó, ha valaki hivalkodik a szlovák törvények áthágásával? Van-e értelme annak, hogy valaki kihívja maga ellen a sorsot? A kérdéseket tovább lehetne sorolni, és minden bizonnyal sok érv szól amellett, hogy nem szabad ilyet tenni. Még a népi bölcsesség is azt mondja: nem kell „fejjel menni a falnak”, „a türelem rózsát terem”. Mert hát, ha valaki magyar állampolgárságra vágyik, nyugodtan megszerezheti azt a szlovák hatóságok tudta nélkül is.
De vajon van-e értelme a magyarság titkon szerzett kötelékének? Valami mégis azt súgja, meg kell becsülni Gubík Lászlót, Boldoghy Olivért és a többieket. Amit tesznek ugyanis, az nem puszta exhibicionizmus. Olyan tett, amely az egymással szemben megfogalmazott nemzetpolitikákat az emberi jogok területére tolja át. E megközelítés által pedig olyanokat is érzékennyé tesz az ügy iránt, akiknek amúgy frászuk van a nemzetpolitikáktól. Utat nyit a szlovákiai és európai bíróságokon lefolytatandó perek előtt. Megannyi olyan ügy van a közéletben, amelyet a következmények tesznek fontossá. A szlovák nacionalisták által Nyitrán megvert Malina Hedvig története mínuszos hír maradt volna, ha a rendőrség kézre keríti, és megbünteti az elkövetőket. Amikor azonban egy állam kormánya és teljes államapparátusa szállt harcba azért, hogy a magyarsága miatt bántalmazott diáklányra hárítsa a felelősséget, az már sokat mondott el a szlovákiai állapotokról.
Sajnos, kell a meghurcoltatás a bizonyítási eljáráshoz. Csak az emberi sorsok rajzolhatják ki hitelesen a valóságot. Ezek által válik nyilvánvalóvá, hogy a szlovák állam olyasmit tilt, ami egész Európában, még Romániában is banalitásnak számít. 22 évvel ezelőtt Tőkés László személyes története vezetett el a romániai diktatúra bukásához. A változáshoz – úgy látszik – Szlovákiában is emberi arcok kellenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok