2012. január 13., 10:392012. január 13., 10:39
Ezek után már nem is csoda, sőt kötelező kűrnek minősül, hogy elővette a román iskolákban történelemként oktatott mitológia azon közhelyeit, miszerint a magyarok „megszállóként” évszázadokon keresztül gyilkolták és elnyomták az erdélyi románok őseit, majd a bolsevikok által kitalált hangzatos hazugság, a „Horthy-fasizmus” is terítékre került, hogy aztán a magyar kormányt, Magyarországot meg úgy általában a magyarokat gyalázza.
Pedig hát egyszerű a képlet: igaz, hogy az iskolákra visszakerülő címer jelenleg egy másik állam jelképe, de hát akkoriban, amikor az iskolák épültek, még nem így volt, sőt éppen a szóban forgó állam építtette fel őket a saját pénzén, a saját területén abban az időszakban, amikor a szomszédos kis, kifli alakú, az államiságot éppen hogy szokó Romániában a nemes középkori hagyományokat követve éppen parasztlázadásokat vertek le katonai erővel. Tehát ha a történelmi hűséget szem előtt tartva restaurálják az épületeket, akkor nem lehet nemes egyszerűséggel elfelejteni azt az államot, amelynek az anyagi erőfeszítése nélkül a később a román állam ölébe hulló iskolák és egyéb intézmények nem épülhettek volna fel.
Jó, tudjuk, választási év van, ilyenkor mindegyik párt mindegyik politikusánál elgurul a gyógyszer, és hát véres szájú, fröcsögő magyargyalázás nélkül egy román választási kampány olyan, mint az alkoholmentes sör: hasonlít az igazihoz, de azért mégse az. Jó Bogdan Diaconu tehát ebben a sportágban a legszebb, Vadim Tudor-i és funari hagyományokat követi, és fiatal kora ellenére máris jó úton halad afelé, hogy egyedül nagyobb ostobaságokat legyen képes mondani, mint a sovinizmus nemes eszméjének e két veteránja együttvéve. Mivel egyéb, az ország valós, gazdasági és társadalmi problémáinak témájában nincs mondanivalója, szabadfogású magyarellenes uszításban próbál kitűnni.
Azért ír le Everest méretű blődségeket, hogy felfigyeljenek rá a nagyok. Diaconu elérte a célját: sikerült bedolgoznia magát a köztudatba. A címer szóról ezentúl mindig ő jut majd eszünkbe. Főleg abban a szóösszetételben, amelyben a „címeres” jelzőt az „ökör” szó követi.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.