2011. szeptember 19., 09:532011. szeptember 19., 09:53
Persze azt senki sem várta, hogy ovációval fogadják az új riválist, azonban egy kicsivel több visszafogottság és elegancia az RMDSZ általános megítélésének sem ártana, és a politikai párbeszédet is megkönnyítené. A hatalmon levő, de pozícióit érthető módon féltő RMDSZ most „kóstolgatja” ellenfelét, így próbálva erőt és határozottságot sugallni – a durva beszólások és az arrogancia azonban akár kontraproduktívak is lehetnek. Az első, a hétvégén lezajlott hárompárti televíziós vita például – amellett, hogy igazából egyik résztvevő sem szerepelt túl jól – nem volt a legsikeresebb az RMDSZ szempontjából.
Az ellenfelek lekezeléseként értékelhető ugyanis, hogy míg az EMNP-t és az MPP-t is az elnök képviselte, a szövetség csupán főtitkári szinten képviseltette magát. (Igaz, ennek talán az is a magyarázata lehet, hogy védeni akarják az amúgy nem a briliáns debattőri képességeiről ismert Kelemen Hunort a „kopástól”.) Szintén nem volt szerencsés Markó Béla volt RMDSZ-elnök megnyilatkozása, amelyben az EMNP-t Magyarországról érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte. Markó az ilyen nívójú megszólalásokkal tovább rombolja azt a róla kialakult képet, miszerint mindig higgadt és józan mérlegelésre képes politikus. Nem biztos ugyanis, hogy azon az SZKT-ülésen a leghelyénvalóbb retorikai fogás „ciánozni” az ellenfelet, amelyen az RMDSZ elvetette, hogy állást foglaljon a ciántechnológiás bányászat kapcsán.
Persze nem vagyunk naivak, és nem várjuk azt, hogy ne legyenek viták, hiszen azok a plurális társadalom alapvető jellemzői. A hatékony érdek-képviseleti eszközök kapcsán kialakult nézetkülönbség, valamint a hatalom és a forrásokhoz való hozzáférés megőrzésére, illetve megszerzésére irányuló szándék ütközése néha parázs összecsapásokat hoz. Az egészséges versengésen túl azonban a magyar alakulatok a parlamenti részvétel érdekében együttműködésre vannak ítélve. E helyzetben pedig a gőg, illetve az ellenfél eltiprására vagy kiiktatására irányuló igyekezet – érkezzék bármely oldalról is – jóval károsabb lehet a romániai magyar közösség számára, mint egy ciánkatasztrófa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok