2009. július 31., 12:042009. július 31., 12:04
Négy párt ugyanis lényegesen instabilabb koalíciót alkot, mint kettő – márpedig a kommunisták bizonyosan mindent latba vetnek annak érdekében, hogy a maguk oldalára édesgessék valamelyik pártot a négy közül. Ám ha a királycsináló szerepébe került exkommunista politikus, Marian Lupu Demokrata Pártja tényleg az ellenzéki koalícióhoz csatlakozik, akkor sem nyugodhatnak meg a változást akaró moldovai polgárok.
A parlamenti többség ugyanis az államfő megválasztásához már nem elég, az pedig egyelőre kérdéses, hogyan sikerülhet átcsábítani a mostani ellenzéki oldalra elegendő számú kommunista honatyát. A másik problémát az Oroszországhoz fűződő viszony jelenti. Ha sikerül elegendő kommunista képviselőt „átigazolni”, és sikeresen lezajlik az államfőválasztás és a kormányváltás, máris ott a kérdés: mi lesz a moldáv–orosz viszonnyal? Moszkva több alkalommal is jelezte: sérelmezi, hogy a korábban orosz érdekszférába tartozó országokat a Nyugat magához akarja kötni.
Hevesen reagált az áprilisi zavargások idején is, amikor kemény hangon marasztalta el Romániát, amiért az szerinte beavatkozott Moldova belügyeibe. Ha Chişinău a nyugati orientációt választja, komoly problémákkal kell szembenéznie az új moldáv vezetésnek. Moldova energiahordozó-szükségletét szinte teljes egészében Oroszországból fedezi, márpedig Moszkva sohasem habozott hozzányúlni az energiafegyverhez, ha meg kellett rendszabályoznia valamelyik Nyugat-baráttá vált volt szovjet köztársaságot.
Ráadásul a szakadár Transznisztria kapcsán is bármikor ismét felszítható a konfliktus, mint ahogy azt tavaly Grúzia esetében is láthattuk. Márpedig ebben az esetben a „nagy testvér”, Románia is nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen a bajba került Pruton túli testvér megsegítését elsősorban a nacionalista egységretorikát hangoztató Bukaresttől várják majd – épp egy olyan időszakban, amikor Románia is súlyos gazdasági nehézségekkel néz szembe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok