Fontos, hogy politikai képviseletünk tömeget is felmutasson maga mögött, amikor a minket súlyosan érintő kérdésekben a sarkára áll helyi vagy regionális szinten, illetve Bukarestben.
2013. szeptember 26., 12:302013. szeptember 26., 12:30
Addig azonban, amíg a fentről jövő kezdeményezések pártszínektől függően, esetlegesen időzítettek, a választópolgárokban nehezen tudatosul, hogy a cél valóban közös, a probléma pedig tényleg annyira súlyos, hogy a hétköznapi ember is kötelességének érezze a beleszólást.
A régiósítás ügye a legtöbb közember számára „túl magas\", a huzavona érthetetlen és sokszor unalmas. Egyik nap ide, a másik nap oda tennének, itt ennyi, amott annyi százalékban lennénk, ilyen vagy amolyan székhely, fejlesztési legyen vagy közigazgatási, decentralizáció vagy központosítás történik-e? No meg akkor hogy is van az önrendelkezési törekvésekkel, a személyi elvű, kulturális vagy teljes körű autonómiával, vagy hogy is legyen?
Még a tisztán, érthetően megfogalmazott célokat is eleve beárnyékolja, ha különbözőek a cselekvéstervek, ha más-más időben és utakon szeretnénk elérni azokat. Az érdekképviselet megosztottsága csak árthat a legnemesebb ügynek is, hiszen a pártszimpátiák mentén erőltetett mozgósítás soha nem hozza meg a remélt eredményt.
Biztos vannak lelkes atyafik, akik mindent aláírnak, mindenhol utcára vonulnak, ahol csak tehetik, de a passzív tömeget így nem lehet cselekvésre bírni. Főleg egy olyan bonyolult kérdésben, mint a régiósítás ügye, amelyről a legtöbben úgy vélekednek, mindegy, hogy sül el, úgyis alkalmazkodni kell hozzá. Ráadásul mi van akkor, ha aláírok és tüntetek?! – gondolhatják sokan. Lehet, hogy megtárgyalják, lehet, hogy szavazhatunk róla, de a döntést úgyis Bukarestben hozzák meg...
lyen körülmények között nagyon nehéz olyan erős népakaratot közvetíteni, mint amilyen például a verespataki cianidos bányászat vagy a kóbor kutyák ügyében megtorpantotta, illetve drasztikus lépésekre kényszerítette a kormányt. Politikusaink felelőssége, hogy a tüntetések és az ingatag hatalmak korszakában az erdélyi magyarság a szavazófülkéken kívül is hathatósan befolyásolni tudja a romániai közéletet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!