JEGYZET – Év vége a legragyogóbb alkalom a számvetésre: boldog-boldogtalan azt számítgatja, mit is valósított meg az egy évvel korábbi fogadkozásokból, mi az, ami még folyamatban van, és mi az, ami átkerül a jövő év tiszta lapjára.
2016. január 03., 19:132016. január 03., 19:13
A legérdekesebb viszont nem a büszkén kipipáltak, hanem az ellenkező oldalra, az elfelejthető önámítások kupacába hajított, soha el nem ért célkitűzések átpergetése – legalább egyetlen év végi pillanatra. Mindnyájunknak vannak ilyen szégyenletes limlomai, vagy legyek korrekt, és mondjam, hogy majdnem mindenkinek?! Rendben van, mondom, úgysem lesz megbocsáthatóbb a némi akarattal javítható gyarlóságunk.
Hogy a magam bajainál maradjak: nagyon régen, de egyre kevésbé hallhatóan mondogatom, hogy naponta ennyi és ennyi időt fogok mozgással tölteni, csakhogy én tudom a legjobban: nem lesz ebből semmi. Hisz amióta megtaláltam a cáfolhatatlan indoklást a mulasztásra, érvelésem állja az idők próbáját, lévén az Churchill néhai brit miniszterelnök példája, akinek jelszava állítólag az volt, hogy „csak semmi sport!”. Megnyert viszont két világháborút, ami nekem bőven elég, de ami mégsem jogosít fel arra, hogy lebeszéljem vagy megszóljam az örökmozgókat. Az ilyen számvetés ugyanis abszolút magánügy.
Ott van viszont a nagy, közös hányása-vetése a számoknak, ami azért tartozik mindenkire, mert mindannyian hozzájárulunk az államkassza gyarapításához. És végső soron nem mindegy, hogy a jelképes zsáknak, amibe csak szórjuk folyton a pénzt van-e feneke, vagy amit beledobunk, a másik oldalon máris illetéktelenek bankszámláján köt ki. Mert sajnos nem ritka az ilyen eset, a most leköszönő évben épp elég bilincs csördült meg olyanok csuklóján, akik legroszszabb álmaikban sem gondolták volna, hogy rájuk is kerülhet a sor.
Csakhogy hiába a nagy bilincszaj, ha a sok lenyúlt összeg megmarad az illetők bankszámláján, mert abból csak ő és a közelállói gazdálkodnak. Mi pedig, a feneketlen zsákba egyre többet befizetők, nemhogy jobban élnénk, de egyre több a kívánnivalónk. Nem akarom zord számokkal, megvalósítatlan tervekkel elrontani az évkezdetet, nem akarok fölöslegesen bölcselkedni, maradjunk inkább abban, hogy ne csak vessük a számokat, próbáljunk meg az új évben végre már learatni is valamit!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!