2009. október 01., 10:142009. október 01., 10:14
Így láttuk tavaly december 12-én azt a politikai csatát, mely arról szólt, hogy bevonják-e a nagyok az RMDSZ-t a nagykoalíciós kormányba. Talán emlékeznek még, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) arra hivatkozva ragaszkodott az RMDSZ-hez, hogy egy politikai családba tartoznak. A Szociáldemokrata Párt (PSD) a székelyföldi szervezetei elutasítására hivatkozva tekintette nagykoalíciós részvétele feltételének, hogy az RMDSZ ne vegyen részt a kormányzásban.
Amint akkor megállapítottuk, a nagy pártoknak a házasságkötéskor is a válás lebegett a szemük előtt. Csak arra nem gondoltunk, hogy ilyen rövid lesz a házasságuk. E sorok írásakor ugyanis az tűnik valószínűbbnek, hogy szakad a román kormánykoalíció, és politikai instabilitás uralkodik el az országon. Olyan politikai csetepaté, melynek csillapításában az államfő sem játszhat szerepet.
Traian Băsescu csak akkor válhatna hiteles közvetítővé, ha előzőleg bejelentené, nem indul a közelgő elnökválasztáson. Azt viszont a kívülálló is láthatja, a koalíció szakadása ismét felértékeli az RMDSZ szerepét. Markó Béla álláspontja hirtelen megint fontos lett a hírtelevízióknak. Az RMDSZ-szel és a kisebbségi képviselőkkel társulva ugyanis bármelyik nagy párt közel kerülhet a parlamenti többséghez.
A nagyok mostani csábítása alapvetően más helyzetben találja Markó Béláékat, mint a korábbiak. A szövetség ugyanis időközben újraházasodott, és éppen a magyar összefogás üzenetével sikerült visszaszereznie a választói bizalmát. A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pedig többször is kijelentette, a magyar öszszefogás alapfeltételeit az RMDSZ ellenzékbe szorulása teremtette meg.
Ha a szövetségnek ismét bukaresti kérője akad, könnyen meglehet, búcsút int a magyar összefogásnak. Ez önmagában nem volna még tragédia, ha megőrizné a célokat, amelyek az összefogás idején váltak hangsúlyossá. A kormányban vagy kormányközelben eltöltött eddigi 12 év azonban azt bizonyította, a bukaresti csábító az elcsábított céljait is sikerrel írta át.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok