2011. június 20., 09:362011. június 20., 09:36
Egyre megalapozottabbnak tűnik az a hipotézis, miszerint az államfő közigazgatási stratégiájának felkarolása révén a demokrata-liberálisok tulajdonképpen koalíciós partnerüket, az RMDSZ-t kívánják sakkban tartani. Az Emil Boc kormányfő vezette alakulat már jó előre tudta, hogy az erdélyi magyarság beolvasztását eredményező „mamutmegyés” regionalizáció nem nyerheti el az RMDSZ támogatását, erőltetésével viszont sikerül elérni a kisebbségi törvény elfogadását – vagy legalábbis annak elhalasztását – úgy, hogy közben fennmaradjon a koalíció. Hogyan lehetséges ez? Nyílt titok immár, hogy az RMDSZ-nek tett ígéret, a szövetséggel kötött paktum ellenére a PDL nem kívánja felvállalni a kisebbségek jogállását szabályozó törvény megszavazásának és az ezzel járó szavazatvesztés (természetesen a nacionalista románok voksairól van szó) ódiumát. Ezt bizonyítja az is, hogy a bizottsági vitán a demokraták is sorozatosan keresztbe tesznek a jogszabálynak.
Éppen ezért a szövetséggel szembeni „engedményként” Bocék hajlandóak lesznek jegelni a régióátszervezés témáját, ennek fejében azonban egyértelművé teszik Kelemen Hunorék számára, hogy egy időre elfelejthetik a kisebbségi törvényt. És megtehetik, hiszen tudják, hogy az RMDSZ-nek meg van kötve a keze: a koalíciót nem rúghatja fel, mert ellenzékben számára nem terem babér, a román balliberálisok túlsúlya közepette pedig nem rúg labdába. A szövetség számára várhatóan az az egyetlen „vívmány” marad, hogy választóinak felmutathatja: sikerült megakadályoznia egy, a magyar közösséget létében veszélyeztető intézkedés gyakorlatba ültetését. Másrészt a régióügy kapcsán zajló magyarellenes hisztériából egyértelműen kitűnik, mennyire létfontosságú az erdélyi magyarság számára, hogy a románság minimális, de tényszerű ismereteket kapjon a közösség történelméről, kultúrájáról. Ezért kellene megfontolni választható tantárgyként beilleszteni a romániai tanrendbe a magyarok, székelyek (de ugyanígy a szászok, zsidók) történelmét, hogy legalább a következő nemzedék ne fújhassa, mint a pereces, a „Székelyföld nem létezik” buta tézisét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!